Születtünk, halunk.

Közben egy kimért

úton átmegyünk.

Hogy milyen lesz az út?

Rejtélyek sora még.

A végén majd emlékezünk.

Lehet, letagadnánk mindent,

ami velünk közben megesett:

érett fejjel de másképp csinálnánk,

de már nem lehet, nem lehet...

– Visszamennénk sokszor az úton

régmúlt percekhez, boldogan,

csak a felébredt emlék hozza vissza,

tudjuk, rég volt, csak az emléke van.

– Már deres hajjal kell járni utunkat,

minden lépést meggondolni jól!

Siess, ha kell sebet gyógyítani:

elég sokszor egy szerető szó.

– Az evangélium drága melegével

simogatni egy megfáradt szívet,

vigyázni arra, nehogy elkéssünk,

mert az élet bizony elsiet.

– Hányszor sírtunk késő bánaton

befelé hulló könnyel: – ó, de fáj!

Ezért a szívünk legyen kitárva!

Vigyázz, ne legyen elhibázva,

amit ma megtehetsz!

– Az alkalmak nem jönnek vissza:

csak a mulasztás emléke marad itt veled.