A KERESZTÉNY KÜZDELME

„Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok” (Gal 5:17, vö. Róm 7:14-24). Hogyan tapasztaltuk már a hitéletünkben e szavak kegyetlen, fájdalmas valóságát?

Nem érzi mindenki a Pál által leírt küzdelmet, mert ez kifejezetten a keresztényekre jellemző belső „kötélhúzás”. Az ember születésétől fogva hajlik a test kívánságai felé (Róm 8:7), ezért csak akkor kezd kibontakozni bennünk az igazi lelki harc, amikor a Lélek által újjászületünk (Jn 3:6). Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem keresztény, nem tapasztal belső erkölcsi küzdelmet, noha végső soron még az is a Lélek munkájának az eredménye. A keresztények harca azonban új dimenzióba vezet, mivel a hívőnek két, egymással ellenkező természete van: a test és a lélek.

A történelem során a keresztények mindig is vágytak a küzdelem enyhülésére. Voltak, akik úgy akartak véget vetni neki, hogy elvonultak a társadalomtól. Mások azt vallották, hogy csak az isteni kegyelem törölheti el a bűnös természetet. Mindkét próbálkozás téves. A Lélek ereje által valóban győzhetünk a test kívánságai felett, ám a küzdelem különféle formában tovább dúl, egészen addig, amíg a második adventkor új testet nem kapunk. Az emberi közösségektől való elmenekülés mit sem segít, hiszen bárhová is menjünk, magunkkal visszük a harcot, küzdeni fogunk a halálunkig vagy Krisztus visszajöveteléig.

Amikor a Római levél 7. fejezetében Pál a keresztények belső küzdelméről ír – hogy nem tudják azt tenni, amit valójában akarnak –, akkor ezzel érzékelteti, milyen ádáz is ez a harc. Két természetünk van, ezért gyakorlatilag egyszerre állunk a csatamező mindkét oldalán. Lelki természetünk a lelki dolgok után vágyódik, amelyektől azonban a test irtózik. Testi természetünk viszont a test dolgai után kívánkozik és ellenkezik azzal, ami lelki. A megtért ember elméje önmagában nem elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a testnek, ezért a test legyőzésére az az egyetlen reményünk, ha döntésünkkel naponta a Lélek oldalára állunk, saját, bűnös énünk ellenére. Éppen ezért tartja olyan fontosnak az apostol, hogy Lélek szerint járjunk.

E két természet küzdelmével szerzett tapasztalataink alapján mit tanácsolnánk annak a kereszténynek, akit nyomaszt ez a véget nem érő állapot?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: