HÁGÁR ÉS A SÍNAI-HEGY (Galata 4:21-31)

A Sínai-hegynél milyen típusú szövetségi kapcsolatot kívánt Isten alapítani a népével? Milyen hasonlóságokat találunk az Ábrahámnak tett ígérettel (2Móz 6:2-8; 19:3-6; 5Móz 32:10-12)?

A Sínai-hegynél Isten éppen olyan szövetséges kapcsolatot kívánt alapítani Izrael népével, mint amit Ábrahámmal tartott fenn. Kifejezett hasonlóságokat figyelhetünk meg az Ábrahámhoz 1Móz 12:1-3 szakaszában, ill. a kivonulás idején Mózeshez intézett, Mózes második könyve 19. fejezetében olvasható szavaiban. Isten mindkét esetben kinyilatkoztatja, mit tesz meg népéért. Nem várja Izraeltől, hogy megígérjenek valamit, amivel kiérdemelnék áldásait, csak engedelmeskedniük kellett az áldásokra válaszul. 2Móz 19:5 versében az „engedelmeskedni” szóval fordított héber kifejezés azt is jelenti, hogy „hallgatni”.

Ha a Sínai-hegynél, Izraellel létesített szövetséges kapcsolat hasonló volt az Ábrahámmal kötött szövetséghez, akkor Pál vajon miért azonosítja Hágár sajnálatos esetével (2Móz 19:7-25; Zsid 8:6-7)?

Isten szándéka szerint a Sínai-hegynél kötött szövetségnek kellett rámutatnia az ember bűnösségére és arra a gyógymódra, amit az Úr bőséges kegyelme biztosított. Ezt vetítették előre a szentélyszolgálatok. Nem Isten volt, aki megszegte a szövetséget, hanem a nép, hamis ígéreteivel (Zsid 8:6). Ahelyett, hogy Isten ígéreteire alázattal és hittel válaszoltak volna, az izraeliták elbizakodottan felelték: „Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük” (2Móz 19:8). Miután több mint négyszáz évig éltek rabszolgasorban Egyiptomban, nem volt helyes fogalmuk sem Isten fenséges voltáról, sem saját bűnösségük mértékéről. Az izraeliták az Úr kegyelmi szövetségét a cselekedetek szövetségévé próbálták tenni – mint Ábrahám és Sára, akik segíteni akartak Istennek, hogy beválthassa ígéretét.

Pál nem azt mondja, hogy a Sínai-hegynél kinyilatkoztatott törvény rossz vagy érvényét vesztett lett volna. Az aggasztotta, hogy törvényeskedésükkel a galáciaiak félremagyarázták azt. „A törvény, ahelyett, hogy meggyőzte volna őket: teljességgel lehetetlen elnyerni Isten tetszését a törvények betartásával, inkább megerősítette szilárd elhatározásukat, hogy saját erejükből próbálják meg elnyerni Isten kegyét. Így a törvény nem a kegyelem célját szolgálta, a judaizálókat Krisztushoz vezetve, hanem éppenséggel elzárta őket Krisztustól” (O. Palmer Robertson: The Christ of the Covenants. Phillipsburg, N. J., 1980, Presbyterian and Reformed Publishing Co., 181. o.).


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: