A két szövetség

SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:28; 2:2-3; 3:15; 15:1-6;

2Mózes 6:2-8; 19:3-6; Galata 4:21-31

„De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja” (Gal 4:26).

Általában az Ószövetség tekintélyét elvető keresztények a sínai-hegyi törvényadást összeegyeztethetetlennek tartják az evangéliummal. Arra a következtetésre jutnak, hogy a Sínai-hegynél kinyilatkoztatott törvény egy korszakot jelképez, az emberi történelemnek egy szakaszát, amikor az üdvösség alapja a törvénynek való engedelmesség volt. Mivel azonban az ember nem tud eleget tenni a törvény követelményeinek, (szerintük) Isten egy új szövetséget vezetett be: a kegyelem szövetségét Jézus Krisztus érdemei által. Tehát ők így értik a két szövetséget: a régi szövetség a törvényen alapult, az új pedig a kegyelmen.

Ez a nézet téves, még ha igencsak elterjedt is. Az üdvösséget sosem lehetett engedelmességgel elnyerni; a biblikus judaizmus kezdettől fogva a kegyelem vallása volt. Nemcsak a kereszténységnek, hanem még magának az Ószövetségnek az elferdítését is jelentette az a fajta törvényeskedés, amivel Pál Galáciában találkozott. A két szövetségben nem az időtartam a lényeg, inkább az emberi hozzáállás a meghatározó. Két eltérő utat mutat be arra, hogyan próbált az ember Istenhez fordulni, e két út pedig visszavezet egészen Kainig és Ábelig. Az első szövetség azokat jelképezi, akik Kainhoz hasonlóan a saját cselekedeteikre támaszkodva próbálják meg elnyerni Isten tetszését, de ez téves elképzelésen alapul. Az új szövetség ezzel ellentétben azokat jelképezi, akik mint Ábel, maradéktalanul Isten kegyelmére hagyatkoznak, hogy elnyerjék ígéreteit.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: