„A VILÁG ELEMEI” ALÁ VETETTEN

Miután Pál az Istennel való kapcsolatunkat ahhoz hasonlítja, hogy fiak és örökösök vagyunk, Gal 4:1-3 szakaszában részletesebben kidolgozza a hasonlatot és az örökség témáját is idekapcsolja. Szóhasználatából az a helyzet rajzolódik ki előttünk, amikor egy hatalmas birtok tulajdonosa meghal, és minden javát legidősebb fiára hagyja, aki azonban még kiskorú. A végrendeletekben ma is szerepel olyan kikötés, hogy a gyermek felnőttkoráig a gyámja vagy gondviselője felügyelete alatt áll. Ugyan ő az ura apja birtokának, kiskorúsága idején azonban gyakorlatilag alig van több joga, mint egy rabszolgának. Pál hasonlata itt a Gal 3:24 versében használt nevelő példájára utal, ebben az esetben azonban a gondviselők és gyámok hatalma sokkal nagyobb és fontosabb. Nemcsak uruk gyermekének felnevelése a feladatuk, hanem ők rendelkeznek minden anyagi természetű és adminisztratív kérdésben, amíg a fiú nem válik elég éretté e feladatok ellátásához.

Mi a törvény szerepe az életünkben most, amikor már Krisztusban vagyunk? Mire világít még rá Pál ezzel kapcsolatban Gal 4:1-3 szakaszában?

Vitatott kérdés, hogy pontosan mit is értett Pál „a világ elemei” alatt. A görög stoicheia szó jelentése: „elemek”. Egyesek úgy értik, mintha a világegyetem alapvető alkotóelemeire vonatkozna (2Pt 3:10, 12), vagy e gonosz korszakot uraló démoni erőkre (Kol 2:15), vagy a vallási élet legalapvetőbb elveit, a vallás ABC-jét jelölné (Zsid 5:12). Gal 4:1-3 szakaszában Pál a kiskorúsághoz hasonlítja az ember helyzetét a Krisztus eljövetelét megelőző időben, amiből arra következtethetünk, hogy itt a vallási élet kezdetleges elveire utal. Ebben az esetben Pál azt fejezi ki, hogy az Ószövetség kora, a maga törvényeivel és áldozataival pusztán az evangélium bevezetése volt, vázlatosan bemutatva az üdvösség alapjait. Ennélfogva, ha Izrael számára mégoly fontosak és tanulságosak is voltak a ceremoniális törvények, pusztán az eljövendő árnyékainak tekinthetők. Isten nem tervezte, hogy elfoglalják Krisztus helyét. Ha az ember ezekhez az elvekhez kívánja igazítani az életét, nem pedig Krisztushoz, az olyan, mintha megpróbálná visszaforgatni az idő kerekét. Krisztus eljövetele után a galáciaiak vissza akartak térni a kezdetleges elvekhez, de Pál hasonlata szerint ez nem más, mint amikor a felnőtt fiú ismét kiskorú szeretne lenni!

A gyermeki hit jó (Mt 18:3), de vajon pontosan egyenértékű a lelki érettséggel? Vagyis mondhatjuk azt, hogy minél inkább fejlődünk lelkileg, annál gyermekibb lesz a hitünk? Mennyire gyermeki, „ártatlan” a hitünk, eléggé erős benne a bizalom?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: