HELYZETÜNK KRISZTUSBAN (Galata 3:26-29)

Olvassuk el Gal 3:26 versét, de közben gondoljunk a 25. versre is! Hogyan viszonyuljunk a törvényhez most, miután Jézus megváltott? Miként világít rá ez a rész e kérdésre?

A 26. vers elején a „mert” szó arra utal, hogy Pál közvetlen kapcsolatot lát a két vers között. Kifejti: a gazda csak kiskorúsága idejére adta a fiát a nevelő fennhatósága alá. Hasonlóképpen aki Krisztusban hitre jutott, nem számít többé kiskorúnak; megváltozott a viszonya a törvénnyel, mert Isten „felnőtt” fia lett. A fiú szó ebben az esetben nem kizárólag a férfiakra vonatkozik, ugyanis Pál nyilván ideérti a nőket is (Gal 3:28). A gyermekek helyett azért használja a fiak szót, mert a fiúgyermekekre hagyott családi örökségre gondolt, emellett az „Isten fiai” kifejezés az Ószövetség szóhasználatában Izrael népének bevett megjelölése volt (5Móz 14:1; Hós 11:1). Krisztusban már a pogányok is élvezik azt a különleges kapcsolatot Istennel, ami azelőtt kizárólag Izrael előjoga volt.

Mi teszi a keresztséget olyan különleges eseménnyé (Róm 6:1-11; Gal 3:27-28; 1Pt 3:21)?

Pál a 27. versben is használja a „mert” szót, ami érvelése szoros logikai felépítését mutatja. A keresztséget alapvető döntésnek tekinti, aminek értelmében az életünket Krisztushoz kapcsoljuk. Róma 6. fejezetében jelképesen hasonlítja a Jézussal a halálában és feltámadásában való egyesüléshez. A Galáciai levélben az apostol másik hasonlattal él: a keresztség cselekményében felöltözzük Krisztust. Kifejezési módja az igazság és az üdvösség ruháinak felöltéséről szóló gyönyörű ószövetségi szakaszokra emlékeztet (lásd Ézs 61:10; Jób 29:14). „Pál a keresztséget olyan pillanatnak tekinti, amikor Krisztus mint egy öltözet, ráborul a hívőre, betakarja. Pontosan ezt a kifejezést nem használja az apostol, de úgy ír az igazságról, mint amit Isten ruház a hívőre, Ő tulajdonít neki” (Frank J. Matera: Galatians. Collegeville, Minn., 1992, The Liturgical Press, 145. o.).

Azt jelenti a Krisztussal való egységünk, amit a keresztség szimbolizál, hogy ami igaz Krisztusra, az igaz ránk nézve is. Krisztus Ábrahám „magva”, mi pedig „örököstársai” vagyunk Krisztusnak (Róm 8:17) – tehát a hívők is örökösei annak az ígéretnek, amit Isten Ábrahámnak és utódainak adott.

Beszélgessünk még arról, hogy ami igaz Krisztusra, az igaz ránk nézve is! Hogyan hasson e nagyszerű igazság az életünk minden területére?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: