A TÖRVÉNY ÁTKÁTÓL SZABADON (Galata 3:9-14)

Pál ellenfeleit minden bizonnyal megdöbbentette az apostol Gal 3:10 versé­ben foglalt merész kijelentése. Nyilván nem gondolták, hogy átok alatt volnának, inkább áldásra számítottak engedelmességükért. Pál azonban egyértelműen fogalmaz: „Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.”

Pál két egészen eltérő utat állít szembe egymással: a hit általi, ill. a cselekedetek általi megváltást. A Mózes ötödik könyve 27. és 28. fejezeteiben közölt szövetségi áldások és átkok félreérthetetlenek. Az engedelmes áldást nyer, míg az engedetlenre átok száll. Ez azt jelenti, ha valaki a törvény betartásával szeretné elérni, hogy Isten elfogadja, akkor az egész törvényt meg kell tartania. Nem áll szabadságunkban kiválasztani, hogy mit akarunk követni. Arra sem gondolhatunk, hogy Isten hajlandó elnézni itt-ott néhány hibát. Mindent vagy semmit! Ez természetesen nemcsak a pogányok, hanem Pál törvényeskedő ellenfelei számára is rossz hír, „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Róm 3:23). Akárhogy igyekszünk is jók lenni, a törvény ítélete alá esünk, hiszen törvényszegők vagyunk.

Hogyan szabadított meg Krisztus a törvény átkától (Gal 3:13; 2Kor 5:21)?

Pál itt egy másik hasonlattal érzékeltetve fejezi ki, hogy mit tett értünk Isten Krisztusban. A megváltás visszavásárlást jelent, akkor használták ezt a kifejezést, amikor váltságdíj ellenében szabadon engedtek egy foglyot vagy pénzt fizettek egy rabszolgáért. Mivel a bűn zsoldja a halál, ha valaki nem tartotta be a törvényt, az átok (büntetés) általában halálos ítélet volt. A megváltásunkért fizetett váltság egyáltalán nem jelentéktelen – Istennek a Fia életébe került (Jn 3:16). Jézus úgy váltott meg az átoktól, hogy magára vette bűneinket (1Kor 6:20; 7:23). Önként vállalta az átkot és maradéktalanul elszenvedte helyettünk a bűn büntetését (2Kor 5:21). Pál szentírási bizonyítékként 5Móz 21:23 versét idézi. A zsidók úgy tartották, hogy Isten átka sújtotta azt a kivégzettet, akinek a testét fára akasztották. Jézus kereszthalálát sokan ilyen átoknak értelmezték (ApCsel 5:30; 1Pt 2:24).

Így nem csoda, hogy egyes zsidók megbotránkoztak a kereszt miatt, hiszen képtelenek voltak elfogadni a gondolatot, miszerint Isten átka nehezedett a Messiásra. Pedig éppen ez volt Isten terve. Igen, a Messiásra átok szállt, de az nem Őt illette, hanem minket!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: