Nem mindenki vette örömmel, hogy pogány származású hívők csatlakoztak az őskeresztény egyházhoz. Egyesek úgy érezték, hogy a kereszténység meghatározó jegyeként nem elegendő, ha csupán hisznek Jézusban. Hangoztatták, hogy a hit mellett szükséges a körülmetélkedés és a mózesi törvények betartása is. Szerintük a pogányok akkor válnak igazán kereszténnyé, ha körülmetélkednek. (ApCsel 10:1–11:18 szakaszában Péter és Kornélius története, ill. annak utóhatása is mutatja, milyen óriási volt a zsidók és a pogányok közötti szakadék.)

Hivatalos látogatásaik során a jeruzsálemi vezetők figyelemmel kísérték Fülöpnek a samaritánusok között végzett munkáját (ApCsel 8:14), valamint Antiókhiában a pogányok közötti missziót (ApCsel 11:22). Ebből is látszik, hogy fenntartással gondoltak a nem zsidó származású hívőknek a keresztény közösségbe való befogadására. Amikor Péter megkeresztelte a körülmetéletlen római katonát, Kornéliust, kitűnt, hogy a pogányokat illetően miféle nézeteltérések léteztek a korai hívők között. Voltak, akik kényelmetlenül érezték magukat amiatt, hogy alkalmanként csatlakozott hozzájuk egy-egy pogány, mint Kornélius is. Amikor viszont Pál már határozottan szélesre akarta tárni a kapukat a csakis Jézus hitét elfogadó pogányok előtt, némelyek készakarva igyekeztek gátolni az apostol szolgálatát.

Hogyan kívánták egyes júdeai hívők akadályozni azt a munkát, amit Pál a pogány-keresztények között végzett Antiókhiában (ApCsel 15:1-5)?

Az apostolok cselekedetei 15. fejezte szerint a jeruzsálemi zsinat a körülmetélkedéssel kapcsolatban végül Pál álláspontját fogadta el, mégis voltak, akik tovább nehezítették az apostol szolgálatát. Sokan még hét évvel később, utolsó jeruzsálemi útja idején is gyanakvással tekintettek evangéliumára, annyira, hogy a templomban majdnem az életét vesztette, amikor ázsiai zsidók kiáltozni kezdtek: „Izraelita férfiak, legyetek segítségül: ez az az ember, ki e nép ellen, a törvény ellen és e hely ellen tanít mindenkit mindenütt” (ApCsel 21:28; vö. 21:20-21).

Próbáljuk a Pál tanításait aggodalommal figyelő zsidó hívők helyzetébe képzelni magunkat! Miért érthető bizonyos mértékig a fenntartásuk, az ellenállásuk? Mennyire félrevezethetnek bennünket az előítéleteink és a kulturális (sőt vallási) elképzeléseink?