SAUL DAMASZKUSZBAN

Saul megvakult a Jézussal való találkozáskor. Majd azt a parancsot kapta, hogy menjen el egy Júdás nevű ember házába, ahol meg kellet várnia egy másik férfit, Ananiást. Sault valószínűleg arra a még rettenetesebb lelki vakságára emlékeztette ez az állapot, aminek hatása alatt üldözte Jézus követőit. Minden megváltozott, amikor Jézus megjelent a damaszkuszi úton Saulnak, aki óriási tévedése dacára hitte, hogy neki van igaza. Akkor rádöbbent, hogy nem Isten művét támogatta, hanem ellene tett. A Damaszkuszba érő Saul már egészen más ember lett, mint a büszke, vakbuzgó farizeus, aki Jeruzsálemből elindult. A városban az első három napot nem evéssel-ivással töltötte, hanem böjtölve és imádkozva elmélkedett a történteken.

Olvassuk el ApCsel 9:10-14 verseit! Képzeljük el, mi játszódhatott le Ananiás gondolataiban! Már nem az üldöző Saullal kellett találkoznia, akiről eddig hallott, hanem Pállal, aki elfogadta Jézus hitét és Isten választott eszköze lett, hogy elvigye az evangéliumot a pogány világba (lásd ApCsel 26:16-18).

Nem csoda, ha Ananiás ettől kissé összezavarodott. Még három évvel a megtérése után a jeruzsálemi gyülekezet sem fogadta el habozás nélkül Pált (ApCsel 9:26-30), így elképzelhető, milyen kérdések és aggodalmak gyötörték a damaszkuszi hívőket mindössze néhány nappal az említett események után! Figyeljük meg, hogy az Úr Ananiásnak is látomást küldött, így tudatta a tarszuszi Saulról a meglepő híreket, amelyekre senki nem számíthatott. A látomásnál kevesebb talán meg sem győzhette volna arról, hogy igaz, amit Saulról hallott: a hívők ádáz ellensége immár közéjük tartozott. Saul a főpapoktól ráruházott tekintéllyel és felhatalmazással indult el Jeruzsálemből, hogy gyökerestől kiirtsa a keresztény hitet (ApCsel 26:12). Isten azonban egészen más megbízást és jóval nagyobb hatalmat adott neki. Saulnak kellett eljuttatnia az evangéliumot a pogányokhoz. Ez a gondolat pedig talán sokkal jobban megdöbbentette Ananiást és a többi zsidó hívőt, mint Saul megtérésének híre. Saul a keresztény hit terjedését akarta meggátolni, Isten azonban arra használta fel, hogy sokkal messzebbre elvigye, mint azt a zsidó származású hívek valaha gondolták volna.

Olvassuk el 1Sám 16:7, Mt 7:1 és 1Kor 4:5 verseit! Miért kell igen óvatosnak lennünk mások lelki életének megítélésével? Mi az üzenete az itt idézett verseknek ezzel kapcsolatban? Előfordult már, hogy tévedtünk valakit illetően? Mit tanultunk az ilyen esetekből?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: