„Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát” (Gal 1:6-7, RÚF).
„Míg Pál Korinthusban tartózkodott, komoly oka volt az aggodalomra némely, már megalapított gyülekezetet illetően. A jeruzsálemi hívők közül származó hamis tanítók befolyása következtében a szakadás, a tévtan és az érzékiség gyorsan tért hódított a galáciai hívők között. E hamis tanítók a zsidó hagyományokat keverték az evangélium igazságával. Mellőzték a jeruzsálemi gyűlés határozatait, unszolták a pogányok közül megtérteket a ceremoniális törvények betartására.
A helyzet válságos volt. A gyorsan elterjedt bűnök pusztulással fenyegették a galáciai gyülekezeteket. Pált szíven találta és felzaklatta lelkét e nyílt hitehagyás azok részéről, akiket hűségesen oktatott az evangélium alapelveire. Azonnal írt a félrevezetett hívőknek…
A szív és az élet szentségét külső vallási formaságokkal helyettesíteni ma is – mint a zsidó tanítók napjaiban – kívánatos a meg nem újult természetnek. Ma is, mint akkor, vannak hamis lelki vezetők, kiknek tanait sokan mohón hallgatják. Sátán erőfeszítést tesz, hogy eltérítse az értelmet a Krisztusba vetett hit általi megváltás reménységétől és az Isten törvénye iránti engedelmességtől. Kísértéseit az ősellenség minden időben azok előítéleteihez és hajlamaihoz alkalmazta, akiket be akart csapni. Az apostoli időkben a zsidókat a ceremoniális törvény magasztalására és Krisztus elvetésére vette rá; jelenleg rávesz sok hitvalló keresztényt arra, hogy Krisztus tiszteletét színlelve vessék meg az erkölcsi törvényt és tanítsák: szabályai büntetlenül áthághatók. Isten valamennyi szolgájának kötelessége, hogy a hitehagyóknak szilárdan és határozottan ellenálljon, és az igazság igéje alapján a tévelygéseket bátran felfedje” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 252-254. o.).