Ahogyan azt már korábban is láttuk, Jézus földi szolgálatának az volt az egyik lényeges fordulópontja, amikor kérdésére Péter kijelentette: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16:16, RÚF). A Krisztus szó (görögül christos) azt jelenti, hogy „felkent”, „Messiás”, héberül mashiyach, a „felkenni” szótőből származik. Az Ószövetségben különféle összefüggésekben jelent meg. (Egy helyen még egy pogány királyra, Círusra is utalt [lásd Ézs 45:1].) Így, amikor Péter Jézust Krisztusnak nevezte, olyan szót használt, ami a héber Szentírásból származó gondolatot fejez ki.
Olvassuk el a következő ószövetségi igeszakaszokat, amelyekben a Messiás vagy a felkent szó szerepel! Mit tanít a szövegkörnyezet a jelentését illetően? Mit érthetett Péter a szó alatt, amikor Messiásnak nevezte Jézust?
1Sám 24:7
Zsolt 2:2
Zsolt 18:51
Ézs 45:1
Dán 9:25
Pétert az Úr ihlette arra, hogy Jézust Messiásnak nevezze (Mt 16:16-17), mégsem értette teljesen, hogy ez mit is jelent. Nem látta világosan, hogy pontosan ki a Messiás, mit kell elvégeznie, és talán ami a legfontosabb: hogyan viszi azt majd véghez.
Tudatlanságában Péter nem volt egyedül. Sok különféle elképzelés volt Izraelben a Messiásról. Önmagában a Messiás vagy a felkent szó használata a fenti versekben nem ad teljes képet, jóllehet előre vetíti, hogy mi lesz a Messiás és mit fog tenni.
Jn 7:42 részben megmutatja, hogy mire számítottak a Messiással kapcsolatban: Dávidtól kell származnia, Betlehem városából (Ézs 11:1-16; Mik 5:2). Ezt el is találták. Ám a népszerű elgondolás szerint a Dávid vérvonalából születő Messiás azt teszi majd, amit Dávid is tett: legyőzi a zsidók ellenségeit. Senki sem számított olyan Messiásra, akit a rómaiak keresztre feszítenek.
Természetesen mire Péter megírta a leveleit, már sokkal világosabban értette, mit jelent, hogy Jézus a Messiás (első és második levelében Péter tizenötször nevezi Jézust Krisztusnak) és mit tesz az emberiségért.
Letöltés |