SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 18:51; Ézsaiás 53:1-12;

János 11:25; Kolossé 1:13-14; 1Péter 1:18-19; 2Péter 1:1

„Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultok meg” (1Pt 2:24, RÚF).

Péter első levelének tanulmányozása alapján mostanra egyértelművé kellett váljon a számunkra, hogy bármi is volt a szövegösszefüggés és a konkrét kérdés, amiről Péter éppen írt, mindig Jézusra összpontosított. Jézus hatja át az egész írását, aranyfonálként végighúzódva a levélen.

Jézus a fő téma már az első sortól kezdve, ahol Péter Jézus Krisztus „apostolaként” („küldötteként”) nevezi meg magát, egészen az utolsóig, ahol ezt írja: „Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1Pt 5:14). Apostoli levelében Jézus haláláról szól, aki értünk áldozta fel magát. Beszél az Úr nagy szenvedéséről, amelyen átment, és példáját a szenvedésben mintául állítja elénk. Ír Jézus feltámadásáról és arról, amit ez a számunkra jelent. Ráadásul nemcsak Messiásként, Christosként, „felkentként” beszél róla, hanem úgy, mint aki Messiás Isten. Azaz Péter első levelében több bizonyítékát is látjuk Jézus isteni természetének. Istenként emberi testet öltött, azért élt és halt meg, hogy miénk lehessen az örök élet reménysége és ígérete.

Ezen a héten ismét átnézzük Péter első levelét és még közelebbről megfigyeljük, hogy mit nyilatkoztat ki Jézusról.