„LEGYETEK EGYETÉRTŐK”

Olvassuk el 1Pt 3:8-12 verseit! Mit mond itt Péter, hogyan éljenek a keresztények? Mit ismétel meg abból, amit már leírt 1Pt 2:20-21 szakaszában?

Péter először is azt mondja, hogy legyenek mindannyian „egyetértők” (új prot. ford.). Nem egyformaságról beszél abban az értelemben, hogy mindenkinek pontosan ugyanúgy kell gondolkoznia, cselekednie és hinnie. Erre a gondolatra a legjobb példát 1Kor 12:1-26 szakaszában találhatjuk. Pál ezekben a versekben rámutat, hogy a test is részekből áll. Van külön kéz és szem, mégis közösen alkotják a testet. Az egyház is eltérő lelki ajándékokkal rendelkező egyénekből áll, akik nem egyformák, de együttműködnek az egységes közösség létrehozásában. Természetesen nem mindig könnyű ilyen egységre jutni, a keresztény egyház történelme sajnos ennek bőséges bizonyságát adja. Péter tehát az egymással egyet nem értéstől óvja a hívőket, majd kifejti az olvasói előtt, hogyan mutathatják be az ideális keresztény egységet.

Példának okáért a keresztények legyenek együtt érzőek (1Pt 3:8, új prot. ford.). Az együttérzés azt jelenti, hogy ha az egyik keresztény szenved, mások is vele együtt szenvednek. Amikor pedig egy másik keresztény örül, a többiek is együtt örülnek vele (vö. 1Kor 12:26). Az együttérzés képessé tesz bennünket arra, hogy meglássuk a másikban rejlő lehetőséget, ami egy újabb fontos lépés az egység felé vezető úton. Ezek után Péter elmondja, hogy legyünk „atyafiszeretők” (1Pt 3:8). Jézus szerint arról ismerhetők fel a tanítványai, hogy szeretik egymást (Jn 13:35). Továbbá Péter azt mondja, hogy a keresztények irgalmas szívűek (1Pt 3:8). Könyörületesek lesznek egymás nehézségei és bukásai láttán.

„Feszítsük meg az énünket! Tartsuk a másikat többre magunknál! Így kerülhetünk egységbe Krisztussal. Ez lesz majd a félreérthetetlen bizonyítéka a mennyei világmindenség, az egyház és a világ előtt annak, hogy Isten gyermekei vagyunk. Istent dicsőíti majd a példaadásunk” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 9. köt., 188. o.).

Milyen gyakran igaz ránk, amit Péter mond ebben a részben, különösen az, hogy „Nem fizetvén gonosszal a gonoszért” (1Pt 3:9)? Miért szükséges az énünknek meghalnia ahhoz, hogy az apostol tanácsai szerint tudjunk élni (lásd Gal 2:20)?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: