URAK ÉS RABSZOLGÁK

Olvassuk el 1Pt 2:18-23 verseit! Hogyan értjük ma ennek a szakasznak a bonyolult tartalmát? Milyen elvet tanulhatunk meg belőle?

1Pt 2:18-23 alapos tanulmányozása megmutatja, hogy a rabszolgaság jóváhagyása helyett a szöveg lelki tanácsot ad arra, hogyan vélekedjünk olyan nehéz helyzetekről, amelyeket egy adott időben nem tudunk megváltoztatni.

1Pt 2:18 versében a „cselédnek” vagy „rabszolgának” fordított szó, az oiketes kifejezetten a házi rabszolgákat jelenti. A szolgára használt általánosabb kifejezés a doulos, ami Ef 6:5 versében fordul elő, hasonló tanácsot ad a rabszolgáknak.

A Római Birodalomban számos társadalmi réteg volt. A rabszolgákat birtoktárgynak tartották uraik teljhatalmú irányítása alatt, akikkel jól vagy akár kegyetlenül is bánhattak. Legyőzött hadseregek katonái, rabszolgák gyermekei váltak rabszolgává, vagy olyanok is, akiket adósságaik törlesztésére „adtak el”. Egyes szolgákra nagy felelősséget bíztak. Néhányan a gazdáik hatalmas birtokait igazgatták. Mások a tulajdonosaik javait, üzleti vállalkozásait kezelték, de voltak, akik gazdáik gyermekeit oktatták.

A rabszolga megvehette a szabadságát, ebben az esetben „megváltott” szolgának nevezték. Pál ezzel a nyelvezettel írja le, amit Jézus tett értünk (Róm 3:24; Ef 1:7; Kol 1:14). Fontos emlékeznünk arra, hogy az első keresztények között több rabszolga volt. Olyan rendszerben találták magukat, amelyet nem tudtak megváltoztatni. Különösen nehéz volt azoknak a szerencsétleneknek a helyzete, akiknek az ura kemény volt és nem hallgatott a józan észre. Még azoknak is megpróbáltatásokat kellett elviselniük, akiknek jobb gazdájuk volt. Péter keresztény rabszolgáknak szóló tanácsai egybevágnak az Újszövetség más kijelentéseivel. Engedelmeskedniük kellett és ki kellett tartaniuk, ahogyan Krisztus is engedelmeskedett és kitartott (1Pt 2:18-20). Nincs semmi érdeme azoknak, akiket valamilyen rossz tettért büntetnek meg. A valódi krisztusi lelkület akkor nyilvánul meg, amikor valaki igaz-ságtalanul szenved. Ilyenkor Jézushoz hasonlóan a keresztényeknek sem szabad bántalmazni vagy megfenyegetni a másikat, hanem bízzák magukat Istenre, aki igazságosan fog ítélni (1Pt 2:23).

Hogyan alkalmazhatjuk a gyakorlatban, amit Péter itt leírt? Vajon ez azt jelenti, hogy sohasem állhatunk ki a jogainkért? Beszéljük meg válaszainkat a csoportban!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: