Olvassuk el Jn 16:8-9 verseit! Milyen kulcsfontosságú munkát végez értünk a Szentlélek, és miért olyan nagy ennek a jelentősége?

Jézus úgy nevezte a Szentlelket, hogy paraclete. Ennek a szónak gazdag jelentéstartalma van: többek között a segítő, a közbenjáró, a vigasztaló gondolatát is közvetíti.

A Szentlélek a meggyőzés munkáját nem a testvérek vádolójaként vagy ügyészként kezdi. Nem a kárhoztatásért küldte Jézus, hanem inkább azért, hogy segítsen belátnunk, milyen nagy szükségünk van a kegyelemre. Általában azt fogadjuk el segítőként, aki vigasztal. Nagy tragédia, hogy a keresztények, bármilyen jóakaratúak is, gyakran vádoló lelkülettel közelítik meg a bűnös embereket, nem pedig segítő szándékkal. Ha jártunkban-keltünkben folyton a bűnre mutatunk rá mások életében, olyasmivel foglaljuk le magunkat, amire Jézus nem adott megbízást. Különben is, kik vagyunk, hogy mások bűneire mutogassunk, miközben mi magunk is komoly vétkekkel küzdünk?

Róm 2:1 és Mt 7:3 verseiből milyen üzenetet szűrhetünk le magunknak?

Jézus tanúi vagyunk, nem pedig vádolók! Arra hívott el, hogy megmentő hatalmáról tegyünk bizonyságot, és nem feladatunk kárhoztatni másokat a hibáik miatt! Amikor folyton megpróbáljuk meggyőzni az embereket bűneikről, olyasmit vállalunk magunkra, ami nem a mi feladatunk, ugyanis ez a Szentlélek munkája. A Vigasztaló az, aki „meggyőzi” (Jn 16:8) a világot arról, hogy mi a bűn. Aki még nem adta át az életét Jézusnak, annak gyakran halvány fogalma sincs arról, hogy mi számít bűnnek és valójában mennyire ártalmas.

Itt nem arról van szó, hogy a Szentlélek konkrét bűneinkről listát készít. Ehelyett minden bűnnek a gyökerére mutat rá, arra, hogy az emberek nem hisznek Jézus Krisztusban (Jn 16:9). Legnagyobb nyomorúságunk és elidegenedésünk nem az erkölcsi tökéletlenségünkből ered, hanem abból, ha elszakadtunk Istentől és nem fogadjuk el Őt, az egyetlent, akit elküldött, hogy kiemeljen ebből az állapotból.

Minden bűn alapvető oka az, hogy az ember nem hisz Jézusban, és ezzel éppen azt utasítja el, aki egyedül képes megszabadítani a bűnből és a bűntudattól. Az a bűn, hogy az ént állítjuk a középpontba, és nem vagyunk hajlandóak Isten Igéjében hinni. Csak a Szentlélek nyithatja meg a szívünket és elménket arra, hogy a megtérésre és a megváltásra van a legnagyobb szükségünk, amit Krisztus értünk hozott áldozati halála által találhatunk meg.