SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Márk 3:28-29; Apostolok cselekedetei 7:51;

Efezus 4:25–5:2; 1Thesszalonika 5:19-21; Zsidók 10:24-25

„És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szentlelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Ef 4:30).

A Szentléleknek különleges képessége van arra, hogy rávezesse a bűnösöket elveszett állapotuk tudatára. A vágyat is felébreszti bennünk, hogy elfogadjuk Jézust és bűneink bocsánatát. A Szentléleknek páratlan hatalma van arra, hogy győztessé tegyen és képesítsen Jézus csodálatos jellemének a tükrözésére. Ugyanakkor mi, gyönge bűnösök elutasíthatjuk a hatalmas, mindenható Szentlelket, hiszen nem kényszeríti magát ránk. A bűn nagyon alattomos, mégis vonzó. Igen, könnyen csapdába csal és a halálba vezet. Szöges ellentétben áll Isten tiszta szentségével és jóságával. Mivel a Szentlélek is szent Isten, ezért ellenzi a bűn minden formáját, tehát megszomorítjuk, amikor vétkezünk és nem akarjuk feladni bűnös utunkat. Bármilyen hatalmas is a Szentlélek, pozitív befolyását ki lehet oltani, és amikor tovább folytatjuk bűnös életmódunkat, ellenállunk neki. Az evangéliumok arra is figyelmeztetnek, hogy egyetlen bűn van, ami nem megbocsátható: a Szentlélek elleni káromlás (Mt 12:31-32).

Ezen a héten bibliai szempontokat fogunk tanulmányozni, amelyek a Szentlélek megszomorításáról, kioltásáról és elutasításáról, valamint a megbocsáthatatlan bűnről szólnak.