Olvassuk el Ef 3:16 és ApCsel 2:38 versét! Ezek szerint miként fogadhatjuk életünkbe a Szentlelket?

Sok mindenért imádkozhatunk, de ebben a veszedelmes időszakban, amiben élünk, a Szentlélek ajándékára van a legnagyobb szükségünk. Ő a legcsodálatosabb ajándék, nem is adhatott volna Jézus többet a népének. Ehhez valójában nincs is mit hozzátenni, hiszen mit lehetne még magához az Istenhez hozzá-toldani? Általa és az életünkben végzett munkája által minden szükségletünk teljesedést nyer. A Szentlélek ajándéka minden más áldást magával hoz.

Van azonban egy komoly akadály, mégpedig mi magunk, hiszen sokszor felkészületlenek vagyunk a Szentlélek befogadására. Mint ahogy az újszövetségi egyház hívőinek, úgy nekünk is fel kell ismernünk, hogy elsősorban szükségünk van a megtérésre, teljesen át kell adnunk az életünket Jézusnak. Ezt azonban csakis a Szentlélek késztetésére tehetjük meg. Amikor pedig válaszolunk késztetésre, a bűnbánat az első gyümölcs, ami a Szentlélek munkája nyomán megterem az életünkben. Alázattal és hittel valljuk meg bűneinket, hogy Ő megtisztítson minden hamisságtól! Mérjük fel, milyen mélyen vagyunk és mekkora szükségünk van Isten kegyelmére az életünkben! Isten nélkül elveszettek vagyunk, holtak a bűneinkben és örök kárhozatra ítéltek.

Őszinte imával teljesítjük a feltételeket, amelyek alapján Isten megígérte, hogy nekünk adja Szentlelkét. Tehát kérnünk kell az Urat, és Ő örömmel adja Lelkét. „Mennyei Atyánk jobban szeretné a Szentlelket adni, mint ahogy a földi szülők adják a jó ajándékokat gyermekeiknek” (Ellen G. White: A Szentlélek eljő reátok. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 284. o.).

Mint ahogy az más lelki dolgok esetében is igaz, a Szentlélek ajándéka nem öncélú, nem önmagáért van. Isten azért adja, hogy felemelje Jézust, kialakítsa Krisztus jellemét az életünkben. Képessé akar tenni mások szolgálatára azáltal, hogy beépít Krisztus testébe, az egyházba. Ezért kimondhatjuk, hogy helytelen bármely istentiszteleti gyakorlat, legyen szó akár nyilvános, akár egyéni megnyilvánulásról, ami a Szentlelket Jézus Krisztus fölé emeli. „Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához” (Ef 2:18, ÚRK).

Miért jelenthetjük ki, hogy a Szentlélek a legnagyobb ajándék, akit Jézustól kaphatunk? Milyen tapasztalatunk volt a Szentlélek valóságával az életünkben? Miben lenne más az életünk e nélkül az ajándék nélkül?