A Szentlélek sokféle módon teremt egységet közöttünk. Egyházként nem léteznénk, ha a Szentlélek nem egyesítene bennünket Krisztussal. Krisztus az egyház feje (lásd Ef 1:22-23; 5:23). A Szentlélek által ténylegesen magához Krisztushoz kapcsolódunk. Egységben lenni Krisztussal a megváltásból fakadó összes áldás alapja, mert mindenünk, amink csak van az Úrban, tőle ered. A fiaivá és leányaivá fogad, megigazít és megszentel, győztes életre vezet a bűnnel szemben és végül megdicsőít a Krisztussal való egység által. Tehát egész keresztényi életünknek Ő az alapja.

Mit mondanak Krisztusnak és a Szentléleknek az egyház építésében betöltött szerepéről Ef 2:18, 20-22 és 1Pt 2:6-7 versei?

A Lélek által járulhatunk az Atyához. Jézus a kőszikla, üdvösségünk alapja, amelyre az épület minden része épül.

A Lélek munkája egyéni szinten a hit különleges közösségének, az egyháznak a kialakulását és növekedését eredményezi. Amikor tapasztaljuk, hogy egyedül a Krisztus Jézusba vetett hit által van üdvösségünk és megérint Isten szeretete, akkor „a Szentlélek közössége” valósul meg a gyülekezetben (2Kor 13:13). Az egyes hívők pedig új lelki házzá épülnek fel „a Lélek által” (Ef 2:22). Krisztus követőiként gondosan őriznünk kell „a Lélek egységét a békességnek kötelében.” Minden lehetséges úton-módon, megalkuvás nélkül törekedjünk a hívők közösségének egységére!

Olvassuk el Kol 3:12-14 szakaszát, majd válaszoljunk a következő kérdésekre! Hogyan lehet ezeket a tulajdonságokat bemutatni, hozzájárulva a gyülekezet egységéhez? Miért elengedhetetlenül fontosak ezek a tulajdonságok a gyülekezet egysége szempontjából?