TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA:

Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház, „A gonosz lelkek munkája” c. fejezet, 455-460. o.; „A Szentírás védőbástya” c. fejezet, 528-536. o.

Egyesek felteszik a kérdést: „Miért nem látunk ugyanolyan csodákat, például csodás gyógyulásokat ma is, mint amilyenek a bibliai időkben történtek?” Először is, igenis hallunk csodákról szóló történeteket. Bizonyára sokan közvetlenül is átéltek ilyesmit. Másodszor, a Biblia olvasása közben lehet olyan benyomásunk, hogy csodák mindig történtek. Ám csak azért ez az érzésünk, mert a Szentlélek arra ihlette a szerzőket, hogy olyan eseményekről írjanak, amelyek lényegesek voltak az ősegyház megalapításakor. Elképzelhetjük, hogy a dolgok legtöbb esetben úgy történtek, ahogy manapság is: az embereket tanították Isten Igéjéből, ők pedig elfogadták a Szentlélek hívását. Végül pedig Ellen G. White sorait idézzük: „Munkája során Krisztus hirdette az Igét, és csodálatos gyógyítások révén enyhítette a szenvedést. Isten azt az üzenetet adta nekem, hogy ma azért nem munkálkodhatunk ekképp, mert Sátán is csodák véghezvitele által gyakorolja hatalmát. Isten szolgái napjainkban nem tevékenykedhetnek csodák által, mert [mások] olyan hamis gyógyításokat visznek véghez, amelyeket isteni eredetűnek mondanak. Ebből kifolyólag az Úr olyan utat jelölt ki népe számára, amelyen a Biblia tanításával egybekötve végezhet gyógyítói munkát. Szanatóriumokat kell alapítanunk, és ezekben az intézményekben olyan munkásoknak kell dolgoznia, akik képesek valódi egészségügyi missziót végezni. Ekképpen vehetjük védelmünkbe a szanatóriumba érkező betegeket” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 2. köt. Budapest, 2000, Advent Kiadó, 52. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Mi a különbség a Lélek gyümölcse és a Lélek ajándékai között?

2) Hogyan segít az egyházunkban értékelni az ajándékokat, ha tudjuk, hogy a szerető és bölcs Isten adja azokat?

3) Miért jelenthetjük ki, hogy a gyógyulások és csodák önmagukban nem biztos mutatók az igazság eldöntéséhez? Mire van még szükség?

4) „Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint” (Róm 12:3, ÚRK). Milyen meghatározó figyelmeztetést kapunk ebben az igeversben? Mit jelent az, hogy józanul gondolkodjunk önmagunkról, ne gondoljunk többet, mint amennyit kell?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: