Nem mi döntjük el, milyen ajándékokat kapunk. A lelki ajándékokra vonatkozó görög szó, a charismata kegyelmi ajándékokat jelent, amelyeket maga Isten ad. Nem mi érdemeljük ki azokat társadalmi státuszunktól, pozíciónktól, tiszteletre méltó személyiségünktől, műveltségünktől vagy lelki jellegű teljesítményeinktől függően. Ajándékok, tehát ingyen, szeretetből kapjuk, hogy végrehajthassuk az Istentől ránk bízott feladatokat.

Gyakran úgy gondoljuk, hogy a Szentlélek árasztja ránk a lelki ajándékokat. Ef 4:7 verse alapján láthatjuk, hogy Pál apostol Jézus Krisztussal is összekapcsolja a lelki ajándékok kiosztását. Milyen szerepe van ebben Jézusnak?

Pál kijelenti, hogy Krisztus kegyelme biztosította számunkra a jogot a lelki ajándékokhoz, de a Szentlélek az, aki szétosztja azokat az egyház tagjai között. Akik elfogadták Jézus Krisztust személyes Megváltójuknak és hisznek benne, azokat a Szentlélek felruházza lelki ajándékokkal, amint akarja (1Kor 12:11). Az ajándékok szétosztása Isten szuverén döntésétől függ. A velünk született képesség, mint olyan, nem nevezhető lelki ajándéknak. A lelki ajándékok nem azt jelentik, hogy valakinek természetes képességei vannak, amelyeket következetes gyakorlás által továbbfejleszt. Sok nem keresztény emberről is elmondható, hogy szinte mennyei képességeket kapott Istentől. Noha minden jó és tökéletes ajándék végeredményben Istentől származik (Jak 1:17), Isten úgy döntött: különleges ajándékokkal látja el a benne hívőket, hogy keresztény testvéreik áldására lehessenek és építsék egyházát. A Mindenható a természetes képességet is fel tudja használni ilyen célra, amennyiben az illető elismeri, hogy még az ilyen talentum is Istentől származik, majd imádságos szívvel és alázattal felajánlja azt az Úr munkájára.

Mit mond Pál 1Kor 12:14-31 szakaszában az ajándékok szétosztásáról? Miért fontos ez a szempont ahhoz, hogy megértsük, miként működnek az egyházban a lelki ajándékok?

A Szentlélek adja az ajándékokat bölcsessége és akarata szerint. Mivel szeret bennünket és a legjobban tudja, hogyan szolgálhatnánk Őt a leghatékonyabban, ezért felesleges irigykednünk másokra és ajándékaikra. Ha irigyeljük mások ajándékait, az annak a jele, hogy hálátlanok vagyunk Istennel szemben és kétségbe vonjuk bölcsességét, ami alapján osztogatja az ajándékokat!

Milyen ajándékokat bízott Isten a mi gyülekezetünk tagjaira? Milyen üzenetet vonhatunk le magunknak abból, hogy különböző emberek más-más ajándékot kapnak?