Olvassuk el 1Pt 1:14-16 verseit! Miért maga Isten jelenti a legfőbb motivációt a szentségre való törekvésben? Mi késztet arra, hogy szent életet akarjunk élni? Mit jelent Isten szentsége?

Sokan hangsúlyozzák Isten szeretetét, miközben figyelmen kívül hagyják szentségét. Igen, Isten a szeretet, ám a szentség gondolata minden más tulajdonságnál gyakrabban kapcsolódik össze a nevével a Bibliában (Zsolt 89:19; Ézs 40:25; Jer 51:5; Ez 39:7; Jel 4:8), ami jellemének tisztaságát és erkölcsi tökéletességét jelenti. Isten szentsége azt érzékelteti, hogy Ő a tökéletes jóság, aki mentes minden gonoszságtól. Isten szentsége az összes többi jellemtulajdonságának tökéletessége. Amennyiben a mindenható (végtelen hatalom), mindentudó (tökéletes és teljes tudás) és mindenütt jelenvaló Istent nem jellemezné tökéletes szentség, olyan hatalom lenne, akitől okkal rettegnénk. Ám Ő szeretetet ébresztő Isten. Hatalma szent hatalom. Kegyelme szent kegyelem. Bölcsessége szent bölcsesség, szeretete pedig szent szeretet. Ebben az értelemben a szentség a legbensőségesebb jellegű tulajdonság Istennel kapcsolatban, mert valódi lényegét ragadja meg. Isten szent lényének tisztaságát tagadni talán még rosszabb, mint létezését tagadni. Aki ez utóbbit teszi, egyszerűen azt állítja, hogy nem létezik, az előbbit hirdetők viszont olyan Istent mutatnak be, akiben nincs szeretet, sőt, gyűlöletes. Isten szentsége azt jelenti, hogy hozzá köze sincs a bűnnek, és teljes mértékig elkötelezett a jó mellett, amit önnön lénye is képvisel. Más szóval, a szentség kapcsolati minőségre is utal az erkölcsi minőség mellett. Magába foglalja a bűntől való teljes elkülönülést és a maradéktalan odaszentelődést Isten dicsőségére.

Ézs 6:3 és Jel 4:8 verseiben ezt mondja Istenről az Ige: „Szent, szent, szent…”. Amikor a Biblia írói ki akartak hangsúlyozni valami fontosat, szóismétléssel hívták fel a figyelmet rá. Jézus is ismétléssel irányítja a figyelmünket fontos állításokra: „Bizony, bizony…” (Jn 5:24; 6:47 stb.); vagy „Jeruzsálem, Jeruzsálem…” (Mt 23:37), illetve kétszer említ neveket: „Márta, Márta…” (Lk 10:41)! Isten összes tulajdonsága közül csak a szentségét ismétli háromszor egymás után az Ige. Ez nyilvánvalóan azt jelzi, hogy különlegesen fontos dologról van szó. Isten természete valóban szent. Ő tiszta és jó.

Mennyire rettegnénk vajon – tegyük hozzá, joggal –, ha mindenható Istenünk és Teremtőnk nem lenne egyszerre szent és szerető? Mi mindenért legyünk tehát hálásak neki?