Nagyon fontos, igen jelentős gyakorlati következményei vannak annak, hogy a Szentlélek valóságos személy. „Amennyiben isteni személy, mi pedig csak személytelen erőként gondolunk rá, akkor megfosztunk egy isteni személyt az Őt megillető tisztelettől, hódolattól és szeretettől” (LeRoy Edwin Froom: The Coming of the Comforter. 40. o.).

Ha a Szentlélekre csak mint titokzatos mennyei erőre gondolunk, akkor azt kérdezzük: Hogyan tehetnénk szert többre belőle? Azonban ha isteni személyként gondolunk rá, akkor ezt fogjuk kérdezni: „Hogyan tehet szert a Szentlélek többre belőlem?” A döntő kérdés tehát: Mi akarjuk birtokolni a Szentlelket, vagy arra vágyunk, hogy a Szentlélek birtokoljon bennünket? Ellenállunk befolyásának, vagy hajlandóak vagyunk boldog engedelmességgel követni Őt (Róm 8:12-14; Gal 5:18-24)? Fel akarjuk használni a Szentlelket terveink megvalósításához, vagy ráhagyatkozunk, hogy Ő alakítson át minél inkább Jézus Krisztus hasonlatosságára, és tegyen képessé az Ő tervének követésére? Komolyan vesszük, hogy a testünk a Szentlélek temploma, amelyet Istentől nyertünk, és nem a magunkéi vagyunk? Hajlandóak vagyunk-e dicsőíteni Istent azzal, ahogyan élünk?

Olvassuk el Róm 5:5 és Ef 2:18-19 verseit! Hogyan kapcsolódik össze a Szentlélek és Isten szeretete? Hogyan hat ez személyesen ránk és az egyházra?

Csakis személyek képesek tudatosan eldönteni, hogy együttműködnek egymással. Arra hívott el Isten, hogy működjünk együtt a Szentlélekkel, aki vezet, miközben egyénileg és közösségileg is átformál bennünket. Ha nem fogadjuk el a Szentlelket mint az Istenség harmadik személyét, könnyebb lesz figyelmen kívül hagyni, bezárni fülünket a hívása előtt és megkeményíteni a szívünket az életet átalakító befolyása előtt. Mivel a bűn megrontotta emberi természetünket és igencsak szükségünk van Isten átalakító kegyelmére, egyáltalán nem szabad elutasítanunk a Szentlélek késztetéseit életünkben! Ha valamire, hát arra van igazán szükségünk, hogy egyre inkább átadjuk magunkat neki! Tehát ha elismerjük, hogy a Szentlélek isteni személy, aki szeretne felhasználni bennünket, akkor Isten áll keresztényi életünk központjában.

„Mi nem tudjuk használni a Szentlelket. A Szentléleknek kell felhasználnia bennünket” (Jézus élete. Budapest, 2010, Advent Kiadó, 579. o.). Vajon mit értett ezen Ellen White? Hogyan tud felhasználni bennünket a Szentlélek (lásd Fil 2:13)?