SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:2; 2Mózes 31:1-5; Jób 26:13;

János 16:13; Galata 5:16-23; Ezékiel 37:5

„Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és kijelenti nektek” (Jn 16:14, ÚRK).

A Szentlélek nem kap olyan jelentős figyelmet a Szentírásban, mint az Atya és a Fiú. Ugyanakkor a Biblia szót ejt arról, hogy a Szentlélek jelen volt a történelem fontos pillanataiban. Kezdetben, amikor Isten teremtette a világot, Ő is munkálkodott, de inkább a háttérben. Tevékeny szerepet játszott Isten prófétáinak ihletésében, így kulcsszerepe volt Isten Szavának megírásában. Hozzá kapcsolódik Jézus Krisztus fogantatása Mária méhében.

Mégsem mondhatjuk, hogy a Szentlélek áll a bibliai feljegyzések középpontjában, és nagyon is keveset tudunk róla. Végig a háttérben marad, és ez azért van, mert az Ő szerepe előrevinni az Istenség másik személyének, Jézusnak, Isten Fiának művét, valamint dicsőséget szerezni az Atyának. Mindezt azért teszi, hogy a bűnös embert megmentse az örök haláltól, ahová egyébként jutna.

A Szentírás bizonyságtételéből tudjuk, hogy a Szentlélek készségesen és teljes odaadással fogadja el a támogató, segítő, fenntartó, felhatalmazó szerepet a színfalak mögött. Legyen szó a teremtésről, a megváltásról vagy a misszióról, nem keresi a reflektorfényt, ugyanakkor a szerepe nélkülözhetetlen.