Az ihletés szót annak ábrázolására használjuk, ahogyan Isten a Szentlélek munkája által befolyásolta az embereket üzenete átadására. A Szentléleknek az ihletés folyamatában végzett tevékenysége ad magyarázatot arra, hogy az igazság szempontjából miért van alapvető egység a Szentírás összes könyve között. Mivel a Szentlélek az igazság Lelke (Jn 14:17; 15:26; 16:13), képes elvezetni minden igazságra.
Olvassuk el 5Móz 18:18, Mik 3:8, 1Kor 2:9-13 és 2Pt 1:21 verseit! Mit mondanak el ezek az igeversek a Biblia íróiról, és arról, hogyan vett részt Isten a Biblia létrejöttében?
„…a Szentlélektől indíttatva szóltak” (2Pt 1:21) – ez a kifejezés elég szemléletesen írja le a Szentlélek szerepét, amit az ihletés folyamatában betöltött. 1Kor 2:9-13 verseiben Pál apostol neki tulajdonítja a kinyilatkoztatást és az ihletést is. Elmondja: Isten az apostoloknak kinyilatkoztatta a rejtett dolgokat, amelyeket szem nem látott (9. vers). Megkapták „az Istenből való Lelket, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nekünk” (1Kor 2:12, ÚRK). Azután a 13. versben az ihletés témájáról írva kifejti: „Ezeket hirdetjük is, de nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít, lelkiekhez lelkieket szabva” [az angol fordítás szerint: lelki gondolatokhoz lelki szavakat szabva]. Pálnak semmi kétsége sem volt az általa hirdetett dolgok forrását, illetve tekintélyét illetően. Habár a Biblia sok részét Isten közvetlen, természetfeletti kinyilatkoztatásának eredményeként írták le, nem minden résznél történt ilyen jellegű kinyilatkoztatás. Isten időnként arra késztette a Biblia íróit, hogy tegyék alapos, személyes vizsgálat tárgyává a dolgokat, vagy használjanak egyéb, létező dokumentumokat (Józs 10:13; Lk 1:1-3), és így tárják fel, közöljék üzenetét. Kijelenthetjük, hogy a Biblia minden része Isten kinyilatkoztatása és ihletése nyomán született (2Tim 3:16). Ezért állítja Pál: amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy „az Írások vigasztalása által reménységünk legyen” (Róm 15:4, ÚRK). A minden nyelven értő és azokat megalkotó Isten képessé tesz kiválasztott embereket arra, hogy emberi szóval, megbízható, hiteles módon közöljék az ihletett gondolatokat.
„Istennek tetszett, hogy igazságát emberi eszközök útján közölje a világgal, és Szentlelke által képessé és alkalmassá tett embereket erre a munkára. Ő irányította gondolataikat mondani- és írnivalójuk kiválasztásakor. A kincset földi edényekbe rejtette, de az így is mennyei kincs” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó, 24. o.).
Letöltés |