SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 1:1–2:8; Máté 4:10; 13:39; János 8:1-11;

2Korintus 5:7; Zsidók 4:15; 11:10

„Ímé, boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes” (Jak 5:11).

Elérkeztünk a negyedévi tanulmányunk végéhez, amelyben Jób könyvével foglalkoztunk. Sok kérdésről szót ejtettünk, de el kell ismerni, hogy még annyi mindenről beszélhetnénk, igen sokat tanulhatnánk. Természetesen a szekuláris világban is minden, amit megtanulunk, felfedezünk még sok egyébhez elvezet, amit megtanulhatunk, megismerhetünk. Amennyiben ez a helyzet az atomok, a csillagok, a medúzák, a matematikai egyenletek kérdésében, mennyivel inkább igaz ez Isten Igéjére nézve!?

„Nincs okunk az Isten Igéjében való kételkedésre csupán azért, mert nem tudjuk megérteni Isten gondviselésének titkait. A természet világában olyan csodák vesznek körül bennünket, amelyek felülmúlják felfogóképességünket. Csodálkozhatunk-e akkor, ha a lelki szférában is olyan csodákat találunk, amelyeket nem tudunk kikutatni? A nehézség kizárólag emberi értelmünk gyengeségében és korlátozottságában rejlik” (Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Budapest, Advent Kiadó, 169-170. o.).

Igen, maradnak még titkok, különösen Jób könyvében, ami felveti az élet legtöbb nehéz kérdését. Most azonban leszűrünk néhány tanulságot, amit a történetből magunkkal vihetünk. Ezek segíthetnek, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is hűségesek maradhassunk az Úrhoz a bajjal teli világban.