Olvassuk el Jób 38:4–39:3 szakaszát! Isten mi mindent kérdez Jóbtól? Mi ezzel a célja?

Amennyiben Jób részletes magyarázatot várt volna arra, hogy miért szakadt rá ennyi szerencsétlenség, hát azt nem kapta meg. Ehelyett az Úr költői kérdések sorozatával mutatott rá saját teremtő hatalmára, amit szembeállított szegény Jób mulandóságával és tudatlanságával.

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?” – kezdi az Úr (Jób 38:4). Miután felidézi Mózes első könyvének néhány legelső képét – például a föld, a tenger, a világosság és a sötétség keletkezését –, (alapjában véve) azt mondja Jóbnak: persze te mindezt tudod, „hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy” (Jób 38:21)!

Ezek után az Úr a teremtés csodáira és titkaira mutat rá, megint csak költői kérdések sorával, amelyek nemcsak a föld alapjának megvetését, hanem az időjárás és a csillagok világának titkait is érintik. „Összekötheted-e a Fiastyúk szálait, vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e” (Jób 38:31, ÚRK)? Majd Jób tekintetét visszairányítja a földre, a légköri viszonyokra (Jób 38:36) és a vadállatok életére (Jób 39:1-3). Ezt a témát majd sokkal részletesebben tárgyalja még a 39. fejezet további részében. Ha ezt a könyvet ma írták volna, az Úr talán ilyesmit kérdezett volna: „Ki köti össze a protonokban és a neutronokban a kvarkokat?” „Hol voltál, amikor először mértem ki a Planck-tömeget?” „A te bölcsességed folytán hajlít meg a gravitáció teret és időt?”

A kérdésekre a válasz: Természetesen nem – nem tudja, nem volt ott. Jób egyik esetben sem volt jelen, és alig lehetett némi fogalma az Úr által említett jelenségekről. Isten rá akarta vezetni, hogy még ha Istenről „igazán” szólt is (Jób 42:7), szemben a többiekkel, valójában akkor is csak keveset tud. A teremtett világ dolgait illető tudatlansága mutatott rá a legjobban, hogy mennyire hiányosak az ismeretei.

Jób ennyire keveset tudott a teremtett világról, akkor vajon mennyit érthetett meg a Teremtővel kapcsolatban? Óriási a különbség a Teremtő és a teremtménye, Isten és az ember között! Isten ugyan Jóbbal mérte össze magát, de ugyanez lett volna az eredmény minden más ember esetében (Jézust kivéve). Mi az ember Istenhez képest? Mégis, gondoljunk csak bele, hogy mit tett Isten a megmentésünkért, azért, hogy örök közösséget kínálhasson fel nekünk önmagával!