SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 38; 39; 40:1-4; 42:1-6; Máté 16:13;

Lukács 5:1-8; János 1:29; 1Korinthus 1:18-27

„Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat” (Jób 38:4)!

Jób könyvének szereplői között valóban volt nézetkülönbség, egy azonban közös bennük: bőven akadt mondanivalójuk Istenről, vagy legalábbis arról, hogy milyennek gondolták az Urat. Amint az eddigiekben láttuk, a szavaikban sok az igazság, amivel egyet is érthetünk. Hiszen ugyan ki vitatná ezt: „Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak, és az ég madarait, azok is megmondják neked. Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged, és a tenger halai is elbeszélik neked. Melyik nem tudja mindezek közül, hogy az ÚR keze tette mindezt? Kezében van minden élőlény élete és minden egyes ember lelke” (Jób 12:7-10, ÚRK). Vagy pedig ezt: „Elferdíti-e Isten az ítéletet, avagy kiforgatja-e a Mindenható az igazságot” (Jób 8:3, ÚRK)?

Míg a hátteret Jób szenvedése adja, a beszélgetések fókuszában Isten áll. Eddig viszont, leszámítva az első két fejezetet, az Úr rejtve maradt.

A helyzet viszont most változik. Maga Isten fog megszólalni, aki körül forog Jób könyvének megannyi beszélgetése és vitája.