A Szentírás lejegyez sok olyan esetet jóval a Jób halála utáni időből, amikor a gonoszságot közvetlen isteni büntetés sújtotta, valamint azt is, amikor a hűséges áldást kapott.

Milyen nagyszerű ígéret vár az engedelmességért? 5Móz 6:24-25

Az Ószövetséget ígéretek sora tölti meg, amelyek arról szólnak, hogy maga Isten áraszt népére áldásokat, jólétet, ha engedelmeskednek neki. Itt látjuk a példákat arra, amit ezek az emberek mondtak Jóbnak: Isten megáldja azoknak a hűségét, akik igyekeznek engedelmeskedni neki és a parancsolatainak, törekszenek az istenfélő, tisztességes életre.

Természetesen intés intést követ az Ószövetségben, hogy az engedetlenséget közvetlen isteni büntetés sújtja. Az Ótestamentum nagy részében, főként az Izrael népével a Sínai-hegynél kötött szövetség után Isten arra figyelmezteti az izraelitákat, hogy mit hoz rájuk, ha nem engedelmeskednek. „Ha pedig nem hallgattok az ÚR szavára, és az ÚR szavával szemben engedetlenek lesztek, az ÚR keze ellenetek fordul, ahogy atyáitok ellen fordult” (1Sám 12:15, ÚRK).

Olvassuk el 4Móz 16:1-33 szakaszát! Mit tanít ez az eset a megtorló isteni büntetés valóságos voltáról?

A lázadók halálának módja miatt ezt az esetet nem lehet úgy értelmezni, hogy „a bűn elhozza a maga büntetését”. Ezeket az embereket közvetlenül Isten büntetése sújtotta a bűnük és lázadásuk miatt. Isten hatalmának természetfeletti megnyilatkozására került sor. Mintha még a természeti törvények is megváltoztak volna. „Ha pedig az ÚR valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá a Seolba, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek gyalázták az URat” (4Móz 16:30, ÚRK).

Az itt szereplő „cselekszik” ige a héberben ugyanabból a gyökből származik, mint 1Móz 1:1 versében a „teremtette”. Az Úr akarta, hogy mindenki tudja: közvetlenül Ő maga hozta ezt a büntetést a lázadókra.