SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 3:1-10; 6:1-3; 7:1-11, 17-21;
Zsoltár 8:5-7; János 11:11-14; Jakab 4:14
„Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és erő, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratod által lett és teremtetett” (Jel 4:11, ÚRK).
Amikor Jób könyvét olvassuk, két határozott előnyt élvezünk: először is, mi már tudjuk, hogyan végződik a történet, másodszor pedig ismerjük a hátteret, a színfalak mögött zajló kozmikus küzdelmet.
Jóbnak ezekről fogalma sem volt. Mindössze annyit tudott, hogy egészen addig jól ment az élete, aztán hirtelen egyik csapás a másikat érte, tragédia tragédia után sújtott le rá. Majd pedig ez a férfi, „aki nagyobb volt kelet minden fiánál” (Jób 1:3, ÚRK), a hamuban sírt és gyászolt.
Próbáljuk meg Jób helyzetébe képzelni magunkat, miközben folytatjuk a könyv tanulmányozását! Így jobban megérthetjük, mennyire összezavarodott, milyen haragot és fájdalmat érezhetett. Bizonyos szempontból ez nem is eshet nehezünkre, ugye? Nem mintha pontosan azt éltük volna át, amit ő, de vajon ki az közülünk, a bűnös világban, emberi testben születettek közül, aki ne tudná, hogy milyen megrökönyödést vált ki a tragédia és a szenvedés, kiváltképp, ha igyekszünk hűségesen szolgálni az Urat, azt tenni, amit Ő jónak lát?
Letöltés |