A következő szakaszokban mivel küzd Jób? Mi az a kérdés, amit nem tesz fel? Jób 6:4-8; 9:1-12

Amint a tegnapi tanulmányban is megállapítottuk, Jób könyvében nem vitatott kérdés Isten léte. Inkább azt taglalja, hogy vajon Jób miért megy át a megpróbáltatásokon. Tekintettel arra, amit átélt a pátriárka, ezt mindenképpen jogos kérdésnek tarthatjuk, főleg mivel hívő emberről van szó.

Például ha egy ateistát érnek ilyen próbák, a miértre adott válasz viszonylag egyszerű és egyenes lehetne. Értelem és cél nélküli világban élünk, senki nem törődik velünk. Ebből következik, hogy a bennünket körbevevő durva, rideg és érzéketlen természeti erők között alkalmanként a céltalan tragédiák áldozataivá válunk. Hogyan is találhatnánk az egészben értelmet? Ha már az életünk is céltalan, akkor az életet végigkísérő megpróbáltatásoknak is éppúgy értelmetlennek kell lenni!

Sokan nem tartják kielégítőnek ezt a választ, sőt reménytelennek látják, mégis Isten tagadásának alapállásából nézve logikusnak tűnik. Másik oldalról, Jób perspektívájából közelítve viszont egészen más a dilemma.

Olvassuk el Jób 10:8-12 szakaszát! Hogyan segít ez a rész megbirkózni a rettenetes kérdéssel, amellyel Jób küzdött?

Igen, Jób azzal a kérdéssel vívódik, amivel a legtöbb hívő küzdött és küzd: Ha létezik Isten, jó, szerető Isten, miért szenvednek ennyit az emberek? Miért van az, hogy még a „jó” emberek is, mint Jób olyan szerencsétlenségeket és bajokat szenvednek el, amelyekből gyakran semmi jó nem származik? Ha nem lenne Isten az univerzumban, az volna a felelet, hogy azért, mert egyszerűen ilyen az élet a tisztán materialista kozmoszban, amelyben az ember nem más, mint pusztán az atomok és molekulák véletlenszerű mellékterméke.

Jób ennél tisztábban látott, mint ahogy mi is, és ebből fakad a dilemmánk.