Megbocsátó szívvel tudnál-e Jób lenni?

A hamuba ülve Istent úgy szeretni:

sértegető szóra szelíden felelni,

nyomorúságodban alázatos lenni.

– Tudnál-e Jób lenni?

Fájó sorsot úgy hordozni csendben:

mint a titkot, bezárni szívedbe,

panasz-szóra nem nyitni szádat

sebzett szívedben lenne-e alázat?

Tudnál-e Jób lenni, ha átkot szórnak rád?

Feledni mindent, mindent, ami fájt,

és szeretni az ellenségedet,

vállalni érte imát, könnyeket;

s felzokogva azt mondani:

Uram! Bocsáss meg neki!

Ne vedd szigorúan a bántást,

ami engem ért;

én is vétkeztem sokszor, sokféleképp.

De Te irgalmas vagy, Istenem,

megbocsátasz neki és nekem.

– Jób bűntelen volt, mégis próbáltad

a hitét, de fel nem lázadt.

Add meg nekünk is, édes Istenem,

hogy a próbában jóbi hitünk legyen!