Olvassuk el Mk 10:46-52 és Jn 5:1-9 verseit! Jézus mindkét esetben egy-egy kérdést tett fel. Mi volt ezzel a célja?

Figyeljük meg: Jézus mindkét alkalommal azt kérdezte, hogy mit akarnak, pedig nyilvánvaló volt. Persze ha még nem is lett volna az, Ő akkor is tudta, hogy mire volt szükségük.

Kérdésével azonban Jézus a tiszteletét fejezte ki, azt, hogy odafigyel, törődik az ember szenvedésével. Hányszor előfordul, hogy az emberek leginkább csak beszélni szeretnének valakivel, aki meghallgatja őket, mert máris jobban érzik magukat, ha elmondhatják, milyen küzdelmeik vannak!? Képzeljük el, mit éreznénk, ha elmennénk az orvoshoz, az orvos vetne ránk egy pillantást, azonnal felírna valamit, majd el is küldene! Bizonyára kétségbe vonnánk, hogy tudja, mire van szükségünk. „Az orvos nem kérdezte meg, hogy érzem magam, nem hallgatta meg a szívemet, nem mérte meg a vérnyomásomat…” Az orvosi gyakorlat egyik fő szabálya, hogy „a kezelés előtt a diagnózist kell felállítani.”

Ugyanez az elv igaz az emberek jólétét célzó, méghozzá teljes körű orvos-misszionáriusi munkára is. Túl sok gyülekezetben képzelik azt, hogy úgyis tudják, mire van az embereknek szüksége, vagy csak találgatják, mivel segíthetnek a környezetükben élőknek. Viszont ha tudatosan elbeszélgetünk az emberekkel az egyéni és a közösségi igényekről, akkor kifejezzük a törődésünket. Beszélgetés közben mi is tájékozódunk arról, hogyan adhatunk kellő segítséget, sőt így új barátokra is szert tehetünk.

„Ne feledjük, hogy a legádázabb ellenállást is ledönthetjük, ha őszinte érdeklődést tanúsítunk mindenki iránt, akivel csak találkozunk. Földi élete során Krisztus odafigyelt az emberekre. Bárhol járt, orvos-misszionáriusként lépett fel. Hozzá hasonlóan nekünk is mindenütt jót kell tennünk. Arra tanít, hogy adjunk enni az éhezőknek, öltöztessük fel azokat, akiknek nincs ruhájuk és vigasztaljuk a szomorkodókat” (Ellen G. White: Welfare Ministry. 162. o.).

A többség számára nem jelent problémát a véleménynyilvánítás. Viszont hogyan tudjuk megtanulni azt, hogy jobban meg kell hallgatni az embereket?