5Móz 24:10-22; Jónás 3; Mal 3:17; Mt 15:32-38; Mk 6:34-44; Gal 6:2; Zsid 10:32-34

Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely, „Az ima magasztos kiváltságunk” c. fejezet, 69-77. o.

Több család összefogott a szabadság alatt, és kisgyerekeikkel együtt étel- és tisztasági csomagokat állítottak össze, hogy majd a városukban élő, sok hajléktalan között szétosszák. Néhány órán át dolgoztak, azután autóba ültek, bementek a városközpontba, és alig fél óra alatt mindent elosztogattak. Utána múzeumba mentek, később pedig beültek valahová vacsorázni. A nap végén a kocsijaik felé tartottak, amikor az egyikük megszólalt: „Úgy örülök, hogy megtettük! De gondoltatok rá, hogy talán már újra megéheztek, akiknek enni adtunk?” Nem vitás, rengeteg ember szorul vigasztalásra, együttérzésre vagy segítségre, és ez egészen lehengerlő gondolat. Felvetődhet valakiben: „Mi értelme van annak, hogy bármit is tegyünk? Semmi eredménye nem lesz az erőfeszítéseinknek.” Ám az ilyen hozzáállás számos problémát vet fel. Először is, ha mindenki így gondolkozna, soha senki nem segítene másokon, és a már így is rettentő helyzet csak tovább romlana. Másik oldalról viszont, ha mindenki segítene, aki tud, enyhíthető a baj. Másodsorban a Biblia sehol nem mondja, hogy a földi életből egyszer teljesen eltűnik az emberi fájdalom, a szenvedés és a gonoszság. Ellenkezőleg! Még Jézus sem tudott kiküszöbölni minden emberi szenvedést, amikor a földön járt. Azt tette, amire lehetősége volt. Nekünk is így kell eljárnunk: vigasztaljunk, tanúsítsunk együttérzést és segítsünk, akinek tudunk!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Mit tehetünk azért, hogy a gyülekezetünk biztonságos hely legyen, ahol gyógyulást találnak a megtört szívűek?

2. „Sokan tanakodnak azon, hogy vajon miért nem cselekszik Isten. Isten pedig azon tűnődik, hogy sok gyermeke miért olyan érzéketlen” (Dwight Nelson). Amennyiben egyetértünk, mit tehetünk a változásért?

3. Nézzük meg a következő idézetet: „Az egyszerű, kedves szavak és az egyszerű figyelmesség elhajtják a kísértés és kétely fellegeit, amelyek az ember lelke körül gyülekeznek. A krisztusi együttérzés szívből fakadó kifejezése, amit egyszerűen mond el az ember, képes nyitottá tenni azoknak szívét, akiknek szükségük van Krisztus Lelkének egyszerű, finom érintésére” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 9. köt. 30. o.).