Miért küldte ki Jézus a tanítványait a környező városokba és falvakba anélkül, hogy bármit is vittek volna magukkal (Mt 10:5-10)?

Furcsának tűnik, hogy Jézus határozott utasítást adott a tanítványainak, amelynek értelmében az önfenntartásukra elegendő források nélkül kellett a szolgálati területükre lépniük. Jézus nyilván azért hozta a tanítványokat ilyen helyzetbe, hogy megtanítsa őket az Istenre hagyatkozás képességére. Emellett azt is fontosnak tarthatta, hogy barátságot kössenek a helybéli lakosokkal a szeretetszolgálat közben. Amennyiben a helybéliek értékelik a szolgálatukat, a gondjukat viselik. Egy egyházterület megbízta Frank-et, az egyik lelkészt azzal, hogy egy nagyváros olyan részében alapítson gyülekezetet, ahol még nem voltak adventisták. A lelkész először nem is kapott költségkeretet. Frank elővett egy térképet, pontosan behatárolta a városrészt, tanulmányozta az ott élők demográfiai adatait. Ezek után leparkolt a környék legforgalmasabb részén, majd üzletről üzletre járva kérdezősködött, hogy milyen is arrafelé az élet. Felkereste politikai, üzleti és társadalmi szervezetek vezetőit, akiktől azt tudakolta, hogy mire van a legnagyobb szükség a negyedben. Találkozott más vezetőkkel, akik révén ki tudta bérelni egy közeli presbiteriánus templom melléképületét. A polgári egyesület tagjai biztosították a kezdőtőkét, amiből festéket és tisztítószereket vásárolt, hogy kicsinosítsák a melléképületet, ahol különféle szolgáltatásokat indíthattak. A környék vezetőivel folytatott beszélgetésekből leszűrte, hogy a helybéliek számára fontos az egészség kérdésköre. Ezért Frank, a lelkész önkénteseket toborzott, akik többféle egészségügyi állapotfelmérést végeztek, majd következő lépésként a melléképületben programokat szerveztek a környékbelieknek. A felméréseken és a programokon résztvevők egy szerény összeget fizettek, amivel hozzájárultak a kiadások fedezéséhez. Nem sokkal később egy szombatiskolai csoportot indítottak, amire kezdtek eljárni a környéken élők. Frank gyorsan megtanulta: a gyülekezetalapítás egyik legjobb módja, hogy először egy szolgálatot kell indítani, amivel azt biztosítják, amire a környéken a legnagyobb szükség van, majd pedig ennek a szolgálatnak a révén meg lehet erősíteni az új gyülekezetet. Ebből a társadalmi munkából kinőtt hetednapi adventista gyülekezetnek már több mint 140 tagja van! Frank esete jó példa arra, hogy mi történhet meg akkor, ha követjük Jézus tanítását a környezetünkkel való kapcsolatfelvétel terén. Jézus hogyan gyakorolta a saját tanításait a szolgálat terén? A következő héten Krisztus módszerét fogjuk vizsgálni, ami igazán eredményre vezet „az emberekkel való kapcsolatfelvételben” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 91. o.).