Jézus, a fiatal názáreti rabbi igen népszerű lett Galilea térségében (Lk 4:15). Amikor beszélt, „a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók” (Mt 7:28-29, ÚRK). Az egyik szombaton Ézsaiás könyvét adták a kezébe, Ő pedig felolvasta a 61. fejezet első két versét, de még a mondat vége előtt megállt, mielőtt odaért volna, hogy „Istenünk bosszúállásának napját” (Ézs 61:2, ÚRK).
Olvassuk el Lk 4:16-19 szakaszát! Hol hallottuk már ezeket a szavakat (lásd Ézs 61:1-2)? Mit jelentett ki Jézus, amikor felolvasta ezt a részt?
Már korábban említettük, hogy az „Úr kedves esztendejét” kifejezést a jóbél évvel azonosíthatjuk (lásd 3Mózes 25. fejezet). E látogatás alkalmával Jézus egy messiási szakaszt idézett a Szentírásból, amit azután így nyugtázott: „Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra” (Lk 4:21). Ekkor kinyilatkoztatta, hogy Ő a Felkent, aki örömhírt mond a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, látást ad a vakoknak, szabadon bocsátja az elnyomottakat és a jóbél év helyreállítását végzi el. Ez a lista jól bemutatta földi szolgálatát, ami a tanításra, gyógyításra, szolgálatra, főként a rászorulók szolgálatára összpontosított.
Miért nem olvasta végig Jézus a mondatot Ézs 61:2 versében?
Talán azért fejezte be az olvasást, még mielőtt rátért volna az „Istenünk bosszúállásának napját” említő részre, mert nem akarta, hogy a szolgálatát bármiféleképpen kapcsolatba hozzák azzal az elterjedt nézettel, miszerint a Messiás a seregeivel elsöpri és uralma alá hajtja Izrael elnyomóit. Ez a téves váradalom sajnos sokakat megakadályozott abban, hogy valós képet lássanak és fogadjanak el róla, valamint szolgálatáról. A politikai helyzettől függetlenül inkább arra összpontosított, amivel segített azoknak, akiknek szüksége volt arra, amit akkor és ott felajánlott.
Mit üzen nekünk, hogy Jézus így jelentette be szolgálatát? Mi a tanulság számunkra abban, hogy szolgálatának a gyakorlati oldalát hangsúlyozta?
Letöltés |