Jer 22:1-16; Ez 16:49; Zak 7:9-10

„Megmondta neked, ó ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel” (Mik 6:8, ÚRK). Mennyivel fogalmazhatott volna még világosabban az Úr arról, amit a népétől kér? Megmutatta nekünk, hogy mi a „jó”. A héber eredetiben itt ugyanaz a szó szerepel, amit 1Mózes 1. fejezetében újból és újból olvasunk a bűneset előtti teremtett világra vonatkozóan. Ez a szó tehát közvetetten visszamutat az ideális állapotra, amit Isten eredetileg tervezett számunkra, és amit majd végül, Jézus visszatérését követően visszaad. A „kíván tőled” kifejezésnél (talán) pontosabb fordítás lehetne, hogy „keres nálad”. Vagyis Isten mit „keres” nálunk, megváltott népénél, akikre Krisztus kegyelme árad? A válaszra az mutat rá, ahogyan a többi emberhez és Istenhez viszonyulunk. Először is, igazságosan kell cselekednünk. Ez nagyon is idevág, tekintettel a negyedévi tanulmányunkra, ami azt a kérdést feszegeti, hogy miként segíthetünk azoknak, akik többnyire tehetetlen áldozatai az igazságtalanságoknak. Másodszor, szeretnünk kell az irgalmasságot. Világunk időnként elképesztően könyörtelen. Bizonyságtételünk különös erővel hathat, ha valóban szeretjük az irgalmasságot, és ez meg is mutatkozik az életünkben. Harmadszor pedig, alázatosan kell járnunk Istennel. Mik 6:4 versében az Úr az Egyiptomból való szabadulásra hivatkozott, mondván, hogy népének arra való tekintettel kell alázattal és hűséggel járni az Istennel. Mennyivel inkább vonatkozik ez ránk, hiszen tudjuk: Jézus vére árán nyerhetünk megváltást! Mindig alázatra kell késztetnie a keresztnek, annak, hogy mekkora árat fizetett Isten értünk!

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Milyen ószövetségi szakaszokat találunk még azzal kapcsolatban, hogy kötelességünk gondoskodni a rászorulókról?

2. Ámósz 5. fejezetében, főként a 21-24. versekben a próféta erős kifejezésekkel illeti a korabeli vallásos embereket. Istenről pedig azt írja, hogy jobban figyeli, miként bánunk egymással, mint ahogy az általa alapított vallási szertartások gyakorlását nézi. Ezek szerint tehát mire kell a hangsúlyt helyeznünk?

3. Hogyan kerülhetjük el annak a veszélyét, hogy csak a fizikai szükségletek kielégítésére koncentráljunk, a lelki dolgokról megfeledkezve? Hogyan tarthatunk helyes egyensúlyt, miközben igyekszünk segíteni a nehezebb helyzetben lévőknek?