A társadalmi igazságosság kezdettől fogva szerves része volt Isten törvényének és népére vonatkozó ideáljának. Isten eredetileg igazságos társadalmat tervezett az emberiség számára: olyan világot, amelyben az alapvető szükségletek biztosítottak, az emberek bőségben, békében élnek.

Olvassuk el a következő verseket, majd pedig foglaljuk össze, mit tanítanak a kegyelemmel és az igazsággal kapcsolatban, amit „társadalmi igazságosságnak” is szoktak nevezni! 2Móz 22:21-23; 23:2-9; 3Móz 19:10; Péld 14:31; 29:7

A kegyelem és az igazságosság előtérbe került a szombati törvényekben is, amelyeket Isten az ókori Izrael népének adott. A szombatok három fajtájára mutatott rá az Úr.

E szombatok mindegyikében hogyan tükröződik a kegyelem és igazság gondolata (2Móz 20:8-10; 23:10-11; 3Móz 25:8-55)?

1. A hetedik nap, a szombat megtartására vonatkozó rendeletek egyenlő lehetőséget biztosítottak a pihenésre mindenkinek, beleértve a szolgákat, az idegeneket és az állatokat is.

2. A rendelet szerint minden hetedik esztendőben, a szombatév idején el kellett engedni az adósságokat, gondoskodni kellett a szegényekről és fel kellett szabadítani a rabszolgákat. Isten meghagyta népének, hogy a szombatév áldásaiból az állatok is részesedjenek (lásd 3Móz 25:6-7).

3. A jóbél vagy jubileumi év minden ötvenedik évben volt. Az eladott földnek ekkor vissza kellett kerülnie eredeti tulajdonosához, az adósságokat elengedték, a foglyok és a szolgák visszanyerték szabadságukat. A jóbél év esélyt adott a társadalmi egyenlőségre, hogy mindenkinek alkalma legyen újrakezdeni. „…ez biztonságot nyújtott a szélsőségek – a nagy gazdagság, illetve a nagy szegénység – ellen” (Ellen G. White: A Nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 1998, Advent Kiadó, 123. o.).

Itt, a héber társadalom szerkezetében láthatjuk, milyen volt az irgalom és az igazság kölcsönhatása a társadalom kevésbé szerencsés tagjainak az érdekében.