AZ URALOM MINT KIVÁLTSÁG

Milyen „uralmat” gyakoroltak volna az emberek a föld felett 1Móz 1:26-28 értelmében?

A héberben az uralom szó megfelelője a rádáh, ami az uralom gyakorlására való jogot, ill. annak felelősségét is magában foglalja. Ebben az összefüggésben arra utal, hogy az erőviszonyoknak és a hatalomnak van egy bizonyos hierarchiája, amiből következően az emberiség a természet világa többi része felett áll. A rádáh ige az Ószövetségben másutt önmagában nem határozza meg, hogyan kell az uralmat gyakorolni (jótékony vagy kártékony módon), viszont a bűntelen, el nem bukott teremtett világ összefüggése arra mutat, hogy Isten jóindulatú uralkodást tervezett.

Hasonló következtetésre juthatunk azzal kapcsolatban is, hogy az embernek uralma/birodalma alá kellett hajtania a földet (1Móz 1:28). A héber kábas igei alakja szintén hierarchikus kapcsolatot mutat, amely szerint az ember a föld fölött áll, és Isten hatalmat, uralmat adott neki fölötte. Az Ószövetség többi részében a kábas ige még annál is erőteljesebb, mint a rádáh, és az alávetés, leigázás cselekményét érzékelteti, mint amikor valakit alárendelt helyzetbe hoznak (4Móz 32:22, 29; Neh 5:5; Eszt 7:8; Jer 34:11, 16). Több itt felsorolt esetben nyilvánvaló, hogy emberek visszaéltek erejükkel, ami miatt Isten kifejezte nemtetszését. Viszont ismét csak figyelembe kell venni a teremtés történetének szövegösszefüggését: Isten a bűntelen emberpárt a saját képére alkotta meg, hogy igazgassák a földet. Ebből következően csak a Teremtő nevében, a teremtett világ számára jótékony szolgálatként lehetett értelmezni a föld birodalmuk alá hajtását, semmiképp sem jelenthetett kizsigerelést. Az uralom fogalmának újabb dimenziójával találkozunk 1Móz 2:15 versében. Isten azért helyezte Ádámot a kertbe, hogy művelje (ábad – megmunkál, szolgál) és őrizze (sámar – megőriz, törődik vele, védelmez, megfigyel, fenntart). Mindezt észben tartva felfedezzük, hogy az uralkodás gondoskodó, szeretetteljes sáfárkodást, igazgatást jelent. Az első emberpárnak az Istennel való kapcsolata viszonylatában megvolt minden forrása és joga uralma gyakorlásához, ami Istennek a teremtményei iránti szeretetét tükrözte volna.

Noha az uralom szónak ma negatív töltete lehet és gyakran van is, bizonyosan nem így volt akkor, amikor először fordult elő a bibliai történetben. Ennek a szónak a bűneset előtti alkalmazását vizsgálva milyen elveket találunk, amelyeket vonatkoztathatunk arra is, hogy mi vagy ki fölött gyakorlunk „uralmat”?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2016. 3. negyedév

A gyülekezet és a környezete

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: