Vak az útfélen:

én vagyok.

Azt hittem már

mindent látok, tudok,

de micsoda balga gondolat,

még azt sem tudom igazán

ki vagy?

– Örökkévaló Isten,

óh, Te Nagy!

Jóságodat fel

nem foghatom.

Csak állok itt

az útfélen vakon.

S kiáltozok: Uram!

Uram Jézusom!

Csak láthassalak,

azt kívánom!

Gyógyítsd meg szemeim

homályát, nagyságodat

ne ködön át lássák!

– Ismerjelek meg

tisztán, egészen

és menjek feléd

hittel, merészen.

S Te mondd!

Nyíljon meg szemem!

Nyíljon meg úgy,

ahogy akarod!

– Lássak, mint

a jerikói vakok.