A keresztény hit középpontja nemcsak a kereszt, de az üres sír is. Az emberek többsége a világon, beleértve a nem keresztényeket is, hiszi, hogy egy ember, akinek a neve Názáreti Jézus volt, meghalt egy kereszten. Nem sokkal a Jézus utáni időkből ismerünk történeti feljegyzéseket, mint a következőt is Tacitustól, a római történetírótól: „Néró… a legkegyetlenebb kínzásokat mérte az utálatosságaik miatt gyűlölt osztályra, akiket a nép keresztényeknek nevez… Krisztus, akiről a nevüket kapták, kivételes büntetésben részesült Tibériusz uralkodása alatt az egyik helytartó, Poncius Pilátus földjén” (Tacitus, Kr. u. 57–117. www.causeofjesusdeath.com/jesus-in-secular-history).

Kevés ember vitatta, akkor is és most is, hogy Jézus történelmi személy volt, akit elítéltek és keresztre feszítettek. A feltámadás azonban már keményebb dió – a gondolat, hogy a Názáreti Jézus péntek délután meghalt, vasárnap reggel pedig újra életre kelt. Ezzel már sok ember küzd. Végül is nem volt ritka esemény, hogy a rómaiak Júdeában zsidókat feszítettek meg. De hogy egy zsidó ember feltámadjon a halálból a keresztre feszítés után? Na, ez már egy egészen más történet!

Csakhogy a Jézus feltámadásába vetett hit nélkül egyszerűen nem lehet krisztusi hitünk. Pál írja: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is… Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk” (1Kor 15:14, 19, RÚF). Jézus halálát szükségképpen kellett a feltámadásának követnie, mivel a feltámadásában van a biztosítékunk. Amikor a feltámadás történetéhez érkezünk, két lehetőségünk marad. Az egyik: az egész történetet érzelgős propagandaként fogjuk fel, amelyet néhány magányos követő írt meg, hogy Jézus emlékét ezzel tartsák életben, mint ahogy ma is igyekszünk jól ismert, de időközben meghalt emberek emlékét ekképpen megőrizni. A másik lehetőség: szó szerint vesszük, első kézből való beszámolónak egy természetfeletti eseményről, amelyet később úgy értelmeztek, hogy minden ember életére hatással van, aki valaha is élt.

Olvassuk el Mt 28:1-15 verseit! Miért mondja Jézus az asszonyoknak (a 9. versben), hogy „örüljetek” (a magyar fordításokban másként szerepel, de az eredeti görög szó, a chairo első jelentése ez – a fordító megjegyzése)? Természetes volt, hogy örülnek, hiszen Jézus feltámadt, a Mester visszatért. Mégis mi a legfontosabb örömforrás Jézus feltámadásában?