SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Prédikátor 9:10; Máté 18:1-4, 21-35; 19:16-30;

19:27; Galata 3:21-22

„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította” (Mt 18:1-2, RÚF).

Emberként a környezetünk és a körülvevő kultúra „termékei” vagyunk. Ezek alakítják leginkább az értékeinket, azt, hogy miben hiszünk, az életszemléletünket, a viselkedésünket. Elsősorban nem a fizikai környezet tesz mássá, hogy nagyvárosi környezetben nőttél fel vagy egy kis faluban, ahol még tiszta víz sincs. A körülvevő emberek és a kultúra befolyása formálja leginkább, amelyben felnőttél, ki is vagy valójában. És költözz bár időközben új helyre, a hatások, amelyek között felnőttél, nyomot hagynak rajtad, ameddig csak élsz.

Sajnálatos módon mindannyiunk életére igaz valamilyen szinten, hogy a kulturális környezet hatásai, amelyben élünk, legtöbbször ellentétesek Isten országának elveivel. A világunk azonban mégiscsak bűnös, így az értékei, erkölcsisége és szokásai gyakran e bűnös jelleg visszatükröződései. Mi mást is kínálhatna a világ? Azért olyan nehéz tisztán látni, mert mélyen belemerülünk az emberi és kulturális környezetünkbe.

Az Isten szívünkben végzet munkája egyebek mellett utat mutat az isteni értékek, erkölcsiség és elvek felé. És amint a héten látjuk majd, ezek az értékek, ez a fajta erkölcsiség és ezek az elvek gyakran nagyon különböznek azoktól, amelyek között születtünk és felnőttünk. A tanítványoknak meg kellett tanulniuk ezt a leckét, mint ahogy nekünk is.