SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 16:13-20, 21-27; 17:1-9; Efezus 2:20;

Galata 4:4; Zsidók 7:26

„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem” (Mt 16:15)?

„Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni” (Mt 16:21). Ez volt Isten terve, amelyet kigondolt, még „örök időknek előtte” (Tit 1:2; lásd még 2Tim 1:9). Ezért Jézus nem egyszerűen átadta az információt a tanítványoknak, hogy sokat fog szenvedni, megölik és feltámad a harmadik napon, hanem kifejezte: ezeket a dolgokat el kell szenvednie. Mivel adva volt Isten természete, a törvény szentsége, illetőleg a szabad akarat ténye, Jézus halála lehetett az egyetlen út, hogy az emberiség megszabaduljon a törvény áthágása miatti büntetéstől.

A héten több jézusi történetet is megnézünk, jóllehet Péterre és arra fogunk koncentrálni, hogyan reagált Jézus szolgálatára, aki következetesen haladt a halála felé, amit az Istenség már „örök időknek előtte”elhatározott.