Igen érdekes végigolvasni az evangéliumokat és látni a beszámolókban, hogyan kerül újra és újra összeütközésbe Jézus a vallási vezetőkkel a szombat miatt. Miért írna minden evangélista egyöntetűen – időnként több beszámolót – a szombat megtartása körüli vitákról Jézus és a vallási vezetők között, ha Jézus később eltörölte volna a szombatot? Még érthetetlenebbé válik az egész, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az evangéliumokat sok évvel Jézus szolgálata után írták le. Habár megoszlik a tudósok véleménye a pontos dátumot illetően, legtöbbjük legalább 20-30 évvel Jézus halála utánra datálja az evangéliumokat. Így ekkorra, ha Jézus felváltotta volna a hetednapi szombatot a vasárnappal (ahogy általában érvelnek), elképzelhetetlen, hogy egy ilyen változás ne hagyott volna nyomot a Jézusról szóló beszámolókban. Vagyis biztosra vehetjük, hogy a hetednapi szombatot Isten nem törölte el, nem változtatta meg, nem cserélte le, legalábbis az evangéliumokban található jézusi példa és parancsok alapján biztosan nem. Ellenkezőleg! Ha Jézus parancsaira és példájára hagyatkozunk, az evangéliumok azt mutatják, hogy a szombat folyamatossága és érvényessége töretlen.

Olvassuk el Mt 12:9-14 verseit! Mi a szakasz valódi mondanivalója, illetve miért válik vitássá, ha másként akarjuk értelmezni?

„Egy másik szombaton, ahogy Jézus belépett a zsinagógába, egy száradt kezű embert vett észre. A farizeusok mohón lesték, mit fog tenni. A Megváltó jól tudta, hogy ha szombatnapon gyógyít, törvényszegőnek tekintik, mégsem habozott, ledöntötte a szombatot elbarikádozó hagyományos követelmények falát. (…) A zsidóknál alapelvnek számított, hogy a jó cselekedet elmulasztása bűn, ha alkalom volna rá megtenni. Életmentést megtagadni – gyilkosság. Jézus így saját területükön fogta meg a rabbikat” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 233. o.).

Amint az előző szombati incidens esetén, itt is azt szerette volna Jézus, hogy lássák az emberek a törvény magasabb rendű célját, azt a magasságot, amiről a hitből fakadó élet szól. Ezek az emberek minden szívfájdalom nélkül hagyták volna a beteg embert saját fájdalmával és szenvedésével, inkább, minthogy megtörjék a maguk alkotta szabályokat a szombatra vonatkozóan. E szabályok nyakatekertségét jól mutatja, hogy miközben kihúztak volna egy ökröt az árokból szombatnapon, nem szabadítottak volna meg egy embert a szenvedésétől ugyanazon a napon. Mennyire oda kell figyelnünk, nehogy úgy gyakoroljuk a hitünket, hogy az életellenessé váljon, hanem maradjon olyannak, amilyen hitre Isten hívott el bennünket!