A történelem tele van háborúkkal. Az emberi természetben valami újra és újra arra sarkall csoportokat, hogy másokat kifosszanak, leigázzanak és lemészároljanak. Katherine Tait az apjáról, Bertrand Russellről, az angol filozófusról szóló könyvében ír apja aggodalmáról, amely az első világháború kitörésekor lett úrrá rajta. Látta ugyanis az utcákon az emberek örömét, amikor Anglia belépett a háborúba Németország ellen. „Viktoriánus optimizmusban nőtt fel, abban a hitben, hogy a világ automatikusan halad előre, fejlődik, azzal a bizonyossággal, hogy a maga idejében végül minden ország követni fogja az angolok bölcs példáját, amely elvezet az ősi brutalitásból a civilizált önrendelkezés világába. Ekkor hirtelen azzal szembesült, hogy szeretett honfitársai az utcákon táncolnak, annak a kilátásnak örülve, hogy rengeteg embert lemészárolhatnak, akik történetesen németül beszélnek” (My Father Bertrand Russell. England, 1997, Thoemmes Press, 45. o.).

Szorozzuk ezt be a történelem során élt emberek számának többségével, és láthatjuk magunk előtt a bűnös emberi természet valóságát, annak legönteltebb és legtragikusabb megjelenési formájában. A háborúk történetében senki nem tudta előre, mi lesz az összecsapások vége. A katonák úgy mentek harcba, hogy nem tudták, végül a győztes vagy a vesztes oldalon állnak majd. A nagy küzdelemben azonban, ami a világban zajlik, van egy nagy előnyünk: pontosan tudjuk, ki győzött. Krisztus meghatározó győzelmet aratott értünk. A kereszt után nem maradt kérdéses, ki a Győztes és ki osztozik a győzelem gyümölcseiben. Sátán ügye innentől vesztes.

Mit mondanak számunkra a következő szövegek a nagy küzdelem kimeneteléről? 1Kor 15:20-27; Zsid 2:14; Jel 12:12; 20:10

Ahogy Sátán elvesztette a háborút a mennyben, elvesztette a földön is. Ennek ellenére bosszútól és gyűlölettől fűtve még mindig keresi azokat, akiket elnyelhet (lásd 1Pt 5:8). Krisztus győzelme ugyan teljes, de a csata még mindig tart, és az egyetlen védelem számunkra, ha testünkkel és lelkünkkel a győztes oldalra állunk. Ezt pedig mindennapi választásainkkal tehetjük meg. Hogyan választunk tehát? A győztes oldalra állunk, ahol biztos a győzelem, vagy a vesztes oldalt választjuk, ahol nem kérdéses a vereség? Az erre a kérdésre adott választól függ az örök életünk!