Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Adventi Kiadó, „a Hegyi Beszéd” című fejezet, 244-258. o.; Gondolatok a Hegyi Beszédről.

Mt 13:44-46 példázatainak szereplői valami nagyon értékes dolgot találnak. A szövegösszefüggés adott, főleg Jézus harmadik példabeszéde után (Mt 13:47-50). Amit ez az ember talál, maga az igazság, amely az örök életre visz, szemben a pusztulással, a „tüzes kemencével”. Mindezt fontos tudni, különösen a mi korunkban, amikor legjobb esetben is maradi dolognak tartják az „igazságot”, máskor pedig egyenesen a legveszélyesebbnek. Sajnálatos módon ezt a hamis elképzelést sok keresztény is magáénak vallja. Ugyanakkor a két példázat üzenete nem csupán annyi, hogy létezik az igazság, hanem hogy az igazság örök életre szóló változást fog eredményezni minden ember életében. És ezen nem kellene meglepődnünk. A Biblia az abszolút igazság talaján hirdeti üzenetét. Jézus maga mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam” (Jn 14:6). Ha ez nem az abszolút igazság kijelentése, akkor mi? Éppen ezért természetes, ahogy az igazság ismeretének nagy tudója, Pál is mondja: „töredékes az ismeretünk” (1Kor 13:9, ÚRK), sok mindent nem tudunk. Már Pál „töredékes” szava is arra utal, hogy többet kell tudnunk az igazságról, arról az igazságról, amely a szó szoros értelmében elkülönít bennünket az örök életre vagy az örök elmúlásra. Örök életre, örök elmúlásra? Mi lehetne ennél abszolútabb?

Beszélgessünk róla!

1. Milyen lenne a világ, ha mindenki követné a Hegyi Beszédben elhangzott alapelveket?

2. A Galileai-tenger látványa tárult fel a szemek előtt, amikor Jézus a bölcs és a balga építő példázatát mondta (Mt 7:24-27). A száraz évszakban alig lehetett különbséget tenni a sziklás és a homokos részek között, így ha valaki ilyenkor házat épített a homokon, könnyen azt hihette, hogy kőre húzza fel az építményt. Amikor azonban jöttek az esők, a homok engedett a víznek, a ház pedig összedőlt. Jézus azokat hasonlítja a bolond emberhez, akik bár hallják az Igét, mégsem cselekszenek a hallottak szerint. Miként mutatkozik meg az élet viharaiban, hogy sziklára vagy homokra építettük az életünket? Hogyan épülhet életünk olyan alapra, amely a legnehezebb próbák között is stabil és erős marad?