„Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv” (Mt 1:1).

Evangéliuma legelején Máté „könyvként” utal a munkájára (a görög biblos szót használja, amelynek az egyik jelentése „megszentelt írás”), „nemzetségéről való könyv”, amelyben Jézus felmenőit sorolja fel. A kifejezés, amit nemzetségtáblázatként szoktak fordítani (geneszeosz – amely alapján kapta a nevét a Teremtés könyve: Genezis – a ford.), abból a szóból származik, amelyet leszármazásnak vagy nemzedéknek fordíthatunk. Úgy is mondhatnánk, hogy Máté „A teremtés könyvével” kezdi az evangéliumát. Ennek értelmében, amiként az Ószövetség A teremtés könyvével kezdődik, Máté azzal az írással indítja az Újszövetséget, amely a Teremtőről szól, a megváltás munkájáról – amit egyedül a Teremtő képes elvégezni.

Mit mondanak ezek az igék Jézusról? Mik 5:2; Mk 12:35-37; Jn 1:1-3; Zsid 1:1-3

„Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával, ťIsten képmásaŤ, az Ő nagyságának, fenségének visszatükröződése – az Ő ťdicsőségének világoltatásaŤ… Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt – Isten gondolatait tette érthetővé” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1990, Advent Kiadó, 11. o.).

Máténál azonban nem Krisztus istensége az első és legfontosabb, mint ahogy Jánosnál találjuk (lásd Jn 1:1-4), aki Krisztus isteni természetével kezdi az evangéliumát, és csak ezek után tér rá Jézus emberi mivoltára (lásd Jn 1:14). Máté határozottan Jézus emberi voltára fókuszál, úgy mutatja be Őt, mint Dávid Fiát, mint Ábrahám Fiát. Felvázolja Jézus származási vonalát Ábrahámtól egészen a Megváltó születéséig, azzal a határozott céllal, hogy úgy mutassa be Őt olvasóinak, mint a Názáreti Jézust, a Messiást, akiről az ószövetségi próféciák szóltak.

Természetesen fontos a család, a származás. Ugyanakkor az evangéliumot illetően nem az a leglényegesebb, hogy kik a szüleink, nagyszüleink vagy egyéb rokonaink. Mi az igazán fontos? Miért? Lásd Gal 3:29!