Mit vázol fel Jel 20:1-3 verse? Minek a reményét kínálja ez a gondolat?

A Bibliában többféleképpen is előfordul a megkötözés vagy a megkötözöttség. A legegyszerűbb esetben a foglyokra vonatkozik. Isten sokakat kiszabadított azok közül, akiket Sátán megkötözött. De a megkötés jelenti azt az erőt is, amit Isten ad az egyháznak a gonoszság felett, és az ítéletet szimbolizálja.

Az elfogott, veszélyes bűnözőt meg kell kötözni. Ám a megkötözött bibliai szereplők többsége nem nevezhető bűnözőnek. Keresztelő Jánost láncra verték, mert elítélte a király erkölcsileg helytelen tetteit (Mt 14:3-4). Jézust megkötözték a Gecsemáné-kertben (Jn 18:12), kihallgatásakor (24. vers), majd pedig halála után (Jn 19:40). Pált (ApCsel 21:33) és Pétert (ApCsel 12:6) szintén megkötözték.

Jézus sokszor állt meg szemtől szemben olyanokkal, akiket Sátán megkötözött. Például az ördöngös, akinek csuklóján és bokáján ott voltak a leszaggatott láncok maradványai (Mk 5:3-4). Senki nem tudta megfékezni, mielőtt az Úr kiszabadította a démonok fogságából. Jézus találkozott egy asszonnyal is, akinek a háta egészen meggörbült, őt is szabaddá tette (Lk 13:11-12, 16). Lázárt is kiszabadította a sírból és a halotti lepelből (Jn 11:43-44). Azután ott volt a láncra vert Barabbás, akit azért engedtek el, hogy ne őt, hanem Jézust feszítsék keresztre (Mk 15:7-15). Mindezekben az esetekben látjuk: Sátán vagy a szenvedésekkel akar megkötözöttségben tartani embereket, vagy ártatlanokat kötöztet meg, hogy a gonoszság tovább terjedhessen. Jézus azonban letöri a halál béklyóit, hogy a Sátán által reménytelen fogságba vetett világnak szabadulást, szabadságot hozzon. Végül majd Sátán lesz megkötözve és a külső sötétségre kivetve (Jel 20:1-3).

Jézus küldetésének, a Sátán által megkötözöttek kiszabadításának részét képezi az is, hogy erőt ad követőinek. Biztosított, hogy meg lehet kötözni Sátánt („az erős ember”) és a házát ki lehet rabolni (Mt 12:26-29, ÚRK). Másként szólva Sátánnak nincs ereje Krisztussal és a követőivel szemben, mivel Krisztus kiszabadította népét Sátán köteleiből.

Pál megállapította: „az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve” (2Tim 2:9). Jézus ehhez az eszközhöz folyamodva hallgattatta el Sátánt (Mt 4:4, 7, 10). Mi is igényt tarthatunk ugyanerre az erőre, hogy ellenálljunk a gonosznak.

Milyen ígéretekre hivatkozhatunk, amelyek minden láncot széttörhetnek, amivel a gonosz meg akar kötözni?