SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 4:23-26; 1Korinthus 4:5;
Filippi 2:9-11; 2Péter 3:10; Jelenések 20:1-3, 7-15
„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jel 21:4).
Az emberekben gyakran felvetődik a kérdés: hogyan és miért keletkezett a gonoszság? A válaszban központi szerepe van a szabadságnak. Az igazi szabadság, az igazi erkölcsi szabadság kockázattal jár, mert aki valóban szabad, annak kell, hogy lehetősége legyen a rossz megtételére is.
Ez így érthető, de akkor jön a következő kérdés: Miért nem törölte el Isten egyszerűen azokat, akik rosszat tettek? Miért nem mentette meg a többi teremtményt – bennünket – a lázadás következményeitől?
A válasz már a nagy küzdelem témájának a sűrűjébe visz. Amint a héten is látni fogjuk, az Úr kormányzata „nyitott”. Még ha sok mindent nem egészen értünk is vele és az eljárásaival kapcsolatban, de majd úgy fogja megoldani a nagy küzdelmet, hogy azzal örökre választ ad minden kérdésre az önmegtagadását, jóságát, igazságosságát, szeretetét és törvényét illetően.
Valójában ezer évünk lesz rá, hogy feletet kapjunk, legalábbis azoknak a sorsára vonatkozóan, akik elvesztek, ugyanis a többi válaszra ott lesz az egész örökkévalóság. A második advent után a megváltottak ezer esztendeig Krisztussal élnek és uralkodnak. És még ennél is fantasztikusabban hangzik, hogy aktív szerepük lesz az ítéletben. Nézzük tehát meg a nagy küzdelem hosszú drámájának utolsó lépéseit!
Letöltés |