A harmadik nap volt Jézus halála után. A követőit még mindig szinte lebénította a sokkhatás. Azt képzelték, hogy a Mester majd megsemmisíti a rómaiakat, de úgy tűnt, inkább a rómaiak pusztították el Őt.

A keresztre feszítés után sok tanítvány gyűlt az apostolok köré. Közülük nők egy csoportja vasárnap kora hajnalban elindult a sírhoz. Lukács hármukat meg is nevezi, de mások is voltak velük, akik Galileából jöttek el Jézussal (Lk 23:55; 24:1, 10). Az üres sírt látva visszatértek, hogy beszámoljanak „a tizenegynek és a többieknek” (Lk 24:9, ÚRK). Elmondták, hogy két fényes öltözetű férfit láttak a sírnál.

Lukács leírja, hogy azon a vasárnap délutánon Jézus két követője gyalogszerrel indult a két-három órás útra Jeruzsálemből emmausi otthona felé (Lk 24:13). Annyira belemélyedtek a hétvégi események tárgyalásába, hogy fel sem figyeltek az idegenre, aki tőlük nem messze haladt. Talán egyáltalán nem vették volna észre, ha nem kapcsolódik be a beszélgetésükbe, és meg nem kérdezi tőlük, hogy miért olyan szomorúak (17. vers).

Ettől a kérdéstől egészen tűzbe jött Kleofás, az egyik tanítvány. Fel nem tudta fogni, hogyan lehet valaki annyira tudatlan a történtekkel kapcsolatban, mint ez az Idegen. „Azt kérdezte tőlük: Mi történt” (19. vers)?

Mit mondtak a férfiak, amiből kitűnt, hogy mennyire nem értik az eseményeket (Lk 24:19-35)? Hogyan magyarázta el nekik Jézus az igazságot?

Figyeljük meg, hogy Jézusnál a hangsúly teljes egészében a Szentíráson volt. Az Íráshoz folyamodott Sátánnal való küzdelmében, a pusztában, és itt is az Igéhez fordult, hogy visszaszorítsa a két férfit övező sötétséget. Csak miután megalapozta őket az önmagára és küldetésére vonatkozó bibliai tanításban, akkor adott nekik két erőteljes tapasztalatot a bibliai tanítások alátámasztására. Előbb felfedte magát előttük, bemutatta, hogy valóban feltámadt a halálból, majd pedig „eltűnt előlük” (31. vers). A Jézus engesztelő haláláról szóló kristálytiszta bibliaóra, majd pedig az azt követő, elementáris erővel ható tapasztalatok nyomán a két férfinek elegendő oka lett a hitre.

Itt is azt látjuk, mint ahogy az evangéliumokban mindvégig, hogy Jézus az előtérbe, a központba állítja a Bibliát. Hogyan őrizhetjük meg magunkat bármiféle olyan elgondolástól, ami oda vezetne, hogy megkérdőjelezzük a Szentírás tekintélyét?