Amikor a Galileai-tenger partján Jézus elhívta első tanítványait, ők már tapasztalták a gonosz erői feletti hatalmát. Látták, amint parancsolt a démonoknak (Lk 4:34-36), meggyógyított betegeket (38-41. versek), uralta a természet erőit (Lk 5:4-6), rámutatott a bűnre, majd megnyugtatta Pétert, hogy nem kell félnie (10. vers).

Bizonyos idővel később, miután az egész éjszakát végigimádkozta (Lk 6:12), Jézus összehívta a követőit (tanítványait), és a nagyobb csoportból kiválasztott tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett (13. vers; a görög apostolos szó jelentése: „kiküldeni”). Ám mielőtt kiküldte volna őket, egy bizonyos időt velük töltött és tanította őket (Lk 9:1-5). Részleteiben hasonló dolgokat mondott nekik, mint valamivel később a hetven tanítvány csoportjának (Lk 10:1-16).

Mit akart Jézus tenni, mielőtt kiküldte volna a tanítványait magukban (Mk 3:14)? Milyen fontos üzenetet találunk ebben, ami mindannyiunkra vonatkozik?

Mai tanítványokkal hányszor előfordul, hogy nagyobb buzgalommal sietnek Jézusért tevékenykedni, mint hogy nála időznének! Viszont az az egyszerű valóság, hogy amikor nagy hamar kimegyünk a misszióparancsot teljesíteni, az elintézendőkre vonatkozó saját listánkkal, elmegyünk a világ Megváltója mellett, és önmagunkkal akarjuk helyettesíteni Őt. Nagyon könnyen kialakul az emberben a „Messiás-komplexus”, amikor azt képzeljük: ránk nehezedik a világ megváltásának a terhe, és megfeledkezünk arról, hogy csakis Jézus az Üdvözítő!

Nem kell a valóságtól elrugaszkodottnak lenni ahhoz, hogy kimondjuk: a kereszténység történelmének igen nagy részét meggyalázták emberek, akik Jézus nevére hivatkoztak, csakhogy nem töltöttek időt a lábánál, nem ismerték meg Őt és Jézus nem változtatta meg a szívüket. Sem a világnak, sem az egyháznak nincs szüksége olyanokra, akik Krisztus nevében futkosnak ide-oda, de nem voltak „vele”! A nagy küzdelemben mindig is az volt Sátán egyik legeredményesebb fortélya, hogy képes volt a hatalma alá vonni olyanokat, akik Krisztus nevére hivatkoztak, majd felhasználta őket e név megszégyenítésére. Jézus éppen ezért akarta, hogy a tanítványok vele legyenek és tanuljanak tőle, még mielőtt kiküldené őket.

Mit jelent „Jézussal lenni” ma, amikor fizikailag, testben nincs itt a földön? Hogyan tudjuk ápolni vele a közösséget a gyakorlatban?